Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Lisztóczky László: Erdélyi János és a Kalevala

A fejtegetés ismétaz ún. „barbár poétika "tulajdonságait nyomozza, a magyar népdalokban konstatált modellhez hasonló költői világképet rajzol meg. A Kalevala antropomorf természetszemléletét is involvál ják a sorok. Nyomatékosan ezt húzza alá, hogy Erdélyi így fejezi be gondolatmenetét: „Nem lévén azonban célom az éjszaki népköltészetet magyarázgatni, oda megyek vissza, honnan e mezőre kiindultam, hogy irodalmunkba talán legsikeresebb volna egészen átellenes művészeti világból kölcsönözni új elemet s irányt; s ez az éjszaki, vagy skandinávi népköltészet tanulmányozása volna. Ezért valóban, nem fejezhetem ki máskép, igazán irodalmi örömem telt benne, midőn Hunfalvy a finn Kalevalát nyújtá olvasóinak, a dolog velejébe ható magyarázatokkal; nem különben jó jelnek mutatkozott előttem, midőn e lapokban közzé tett éjszaki népköltészeti gyöngyök fogadtatásárul értesültem. Ha egyéb nem, az előadási hang, a balladai menet már megérdemli, hogy a mi gyakran széfolyó módjaink mellé, elsajátíttassék. "

2

2 (Az „éjszaki népköltészeti gyöngyök" Erdélyinek a Szépirodalmi Lapokban megjelent balladafordításaira utal.) Képes Géza megállapítja, hogy Erdélyi János itt a magyar irodalomban — főleg német hatásra — meghonosodó „ach-os, epikus, terjengős, vizenyős, ún. balladai stílus" megnyilvánulásait akarja ellensúlyozni, a magyar — elsősorban a székely — népballadák értékeire kívánja ráirányítani a figyelmet, amelyekkel az északi népköltészet rokon vonásokat mutat.

2

3 T. Erdélyi Hona szerint irodalomtudósunk „az ellentéteket egyeztető hegeli gondolkodásával a »kelmei ellentétéhez«, az észak-európai népek befelé forduló, szikár, tömör, lényegre törő balladaköltészetéhez utasítja íróinkat".

2

4 A koncepció összefüggésbe hozható Erdélyi 1842-es felismerésével is: a finn népköltészet nemcsak „a nyugati költészet remekeitől, hanem az európai néptörzsökéitől is igen különbözik..." Irodalmunk tehát tanulhat a finntől anélkül, hogy idegen szellemet szívna magába, az epigonizmus csapdájába esne. A közös természetélmény alapján a finn népköltészetet a többi skandináv nemzetével állítja egy sorba, de lelkesen, biztos kézzel mutat rá a Kalevalára is. Az áthonosítás irodalmunkat a magyar népköltészet általa fölfedezett, igazi mélységeihez közelítené. írásában szót emel „a nyugati költészet" — a francia és a német — utánzása ellen: a skandináv folklór attól elütő poétikát használ. Végigvonul rajta a hiányérzet: literatúránk nem a tőle kitaposott ösvényen halad. Népi irodalmunk általában nem üti meg „a műbecsi mértéket", a népiesség külsőséges jegyekben nyilvánul meg, nem hű a magyar népköltészetnek a mimézis-elven túllépő poétikájához, szelleméhez. Ezt a poétikát, szellemet fölfedezte már a magyar népdalokban is, s most még tisztább alakban arra döbbent az északi népköltészetnek a mi provinciálissá szürkülő műköltészetünkkel ellentétes „művészeti világ"-ában. V. A dolgozatunkban ismertetett adatok, összefüggések alapján nem tartjuk meggyőzőnek azt a véleményt, amely csupán „különcösség"-nek, „meglepő ötlet "-nek tekinti az északi népköltészet áthonosítására vonatkozó javaslatot.

2

5 Szeretnénk összegezni, néhány ponton pedig tovább is fűzni az idézett felfogásnak ellentmondó érveinket: 1. Erdélyi érdeklődése az „északi" népköltészet, a Kalevala iránt nem alkalmi jellegű, ötletszerű, hanem 1842 óta szinte folyamatos. Az elsők között ismerte föl a Kalevala irodalomtörténeti jelentőségét. Reguly és Hunfalvy 215