Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Lisztóczky László: Erdélyi János és a Kalevala

nagy népi fordulatához akarja kapcsolni, annak elveit és eredményeit foglalja össze. Megállapítja, hogy a népköltészet igazi mivoltáról, a nemzeti jellegről „a nemzetek előkora, ifjúsága" tanúskodik a leghitelesebben: akkor „nyelv és költészet mesterkéltség nélkül saját, külső befolyás nélkül tiszta eredetiség". Az „előidő" költői emlékeit úgy kell elfogadni és követni, „mint isteni kijelentését a nép szellemiségének" : „igy találta Homér a görög népnél költeményeit vagy azok nagy részét, így Firduszi készen a perzsa hagyományokat. így az újabb nemzeteknél, különösen az angoloknál Percy, a németeknél főkép Grimm, a dánoknál Söfrenson YVedel András történetíró. így szedte össze a világhírű szerb dalokat és hősregéket Vuk Stefanovics Karadsity; a finneknél pedig a legközelebb múlt évtized alatt !). Lönnrot Illés egy nagyszerű költeményt írt le a nép ajka után, s ez a Kalevala 32 énekben. . . "

1() A rangos névsorban szerepel tehát Lönnrot neve is, a nagy népi alkotások között helyet kap az ismételten „nagyszerű költemény"-nek mondott Kalevala is. 111. A messzire néző irodalmi program meghirdetése sürgős tennivalóra hívta föl a figyelmet. Az új irányban fejlődő magyar irodalomnak ihlető forrásra volt szüksége. A népköltészet gyűjtésében és kutatásában a külföldi példákat — köztük a finnt — nekünk is követnünk kellett, ha a megjelölt célt el akartuk érni. A Kisfaludy Társaság 1843-ban — Erdélyi javaslatára — magyar népköltési gyűjtemény kiadását határozta el. A gyűjtést szorgalmazó felhívás országszerte lelkes támogatásra talált. A mozgalom irányítását, összefogását, a tervezett kiadvány megszerkesztését irodalomtudósunkra bízták. Lönnrot sugallata, a Kalevala példája ennek a munkának az elvégzésénél is iránymutató volt. A Népdalok és Mondák összeállításakor a „finn Homérosz" módszerét követte a szerkesztő. Az előszóban erről a következőket olvashatjuk: „sok dal lesz itt, melyet senki nem hallott úgy, mint általam közöltetnek,'' mert némelyik három-, sőt négyből is van összerakva, a különböző beküldések szerint. Ez máskép nem is lehet. Mert mint egyik beküldő . . .írja, »az ilyen dalokat egyik elkezdi, és ahány dalolja, mind tővíti újakkal«, miből természetesen következik, hogy a különböző beküldést szabad is, lehet is összeolvasztani. Némelyek szerint maga Homér, de múlt században Ossian énekei, legújabban pedig a finn hősköltemény: Kalevala, 32 énekben, szinte ily változó előadás, a nép ajka után iraték le, s adatott ki. . . "

n Erdélyi úgy gondolta, hogy a variánsokat egybeolvasztó módszer alkalmazása révén a népi eljárással marad kapcsolatban, mely szabadon alakítja, csiszolgatja a szöveget. Így akart egységesebb, teljesebb formákat létrehozni. Ugyanazt csinálta, amit Lönnrot, a Kalevalára mint a módszerét hitelesítő legfrissebb példára hivatkozott. Ezt a kötetrendező elvet hosszú ideig követték folklorisfcáink. Vikár Béla századunk elején „nagyszabású nótafá"-nak nevezte Erdélyit, és megállapította, hogy „a népköltés-búvárlatnak egyik legszebb feladata, mellyel az irodalom számára igen nagy szolgálatot tesz, hogy a széttöredezett részekből rekonstruálja, helyreállítja az eredeti költeményt."

1

2 I V. A magyar népköltészeti gyűjtemény gazdag anyagot nyújtott Erdélyinek ahhoz, hogy programadó módszerességgel dolgozza ki a „nemzet-népi" irodalom követelményrendszerét. Megerősítette és példákkal igazolta a folk14 211