Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Gál István: Fáy az íróreformer

és embertelenül ragaszkodik előjogaihoz, félnek a parasztoktól, de gyűlölködve, acsarkodnak a reformerekre. Vidéki elszigeteltségükben, bezárkózottságukban nem érzékelték, hogy a század első harmadában induló európai forradalmak és az Európában fellendülő forradalmi hangulat gyökerét a francia forradalomban kell keresni és, hogy ezekhez a mozgalmakhoz Párizstól keletre is egyre többen csatlakoznak a polgárok és nem polgárok egyaránt. Az a társadalmi közeg, amelyben gyermek és ifjú éveiket eltöltötték, nem állóvíz és a mozgástörvényeket különösen érzékelő fiatal írók ezekre a valóságokra másként reagáltak. Fáy talán a legéletrevalóbb módon: „Fáy András izgékonyabb emberré nőtt föl, mint bárki nemzedéktársai közül. Berzsenyit és Kölcseyt, a két megülő hipochonder zsenit, Katonát a félreszorult harmadikat belülről emészti valami vészes nyugtalanság. Fáy hozzájuk képest kiegyensúlyozott lélek, tapasztalatait megfontoltan kamatoztatja, és föltartóztathatatlanul nyomul előre velük ugyanazért, amiért Berzsenyi, Kölcsey és Katona földúlt lélekkel és sérülésekkel."

2 Ez a magatartás nem csupán személyiségének adottságaiból fakadt. Az említett fiatal induló írók között ő rendelkezett a legszélesebb élettapasztalattal. A sárospataki és a pozsonyi líceumi évek után, ahol a német, angol és francia moralistákat tanulmányozza, igen gazdag európai ismeretre tett szert, következett a magyar valóság szélesebb és mélyebb feltárása. Országgyűlési tudósításai, jogi tanulmányai, majd jogi gyakorlatai mellett a Jobbágyiban gazdálkodással eltöltött évek arra kényszerítették, hogy jobban alkalmazkodjék a valóság fényeihez, mélyebben kutasson a társadalom szociális hátterének igazságaiért, mint ahogy ezt kiváló életrajzírója Badics Ferenc is megfogalmazza „új helyzetének éppúgy megtalálja kényszerű s csupán hasznos, mint költői oldalait". Szigorú és kegyetlen tanulság volt számára az is, hogy apja a gazdálkodásra való kényszerítés mellett arra is kötelezte, hogy leánynézőben járja végig Nógrád és Gömör megye nemes lányainak házát, hogy e közben igazi szerelmét, Bárczai Erzsikét, szülei nevelt lányát egy tanítóhoz hozzáerőltessék. A kiadós leánynéző során a magyar udvarházakról olyan mély és valóságos élettapasztalattal tért vissza, amelyet sohasem felejthetett el, hiszen apja beavatkozása mély belső válságba kergette őt. Ilyen lelki szituációban az igazságtalanság iránt méginkább felfokozódik érzékenysége és nem lehet véletlen, hogy a leánynéző nem hozott újabb szerelmet csak keserű tapasztalatot, amit így fogalmazott meg egy Kazinczy?iak írt levelében 1809 karácsonyán „Tízhónapos Ulyssesi vándorlásomból, melyben egy Penelopét kerestem és nem találtam, csak tegnapelőtt érkeztem haza." Ezt követte 1810—1818-ig a jogi pályával összefüggő gyakorlati élet megismerése. Emberismeretének és élettapasztalatának köre tovább szélesedett, hiszen a pesti és a váci járásban igen sok járási és megyei gyűlésen vett részt, mint szolgabíró. így személyes tapasztalatokon és konfliktusokon át szerzett élményeket a közigazgatás és az igazságszolgáltatás eseteiből. Átélhette a nemesi visszaéléseket, azok vizsgálatát a szegény parasztság jogainak földbetiprását, miközben mindig az igazságot keresve szembekerült a zsarolókkal, a megvesztegetőkkel a nemesi jogokkal visszaélőkkel még akkor is, ha ennek következményeit saját bőrén is tapasztalta. Szabadelvűségéből sohasem engedett egy jottányit sem. Soha senkinek nem hízelgett. Elveinek következetes