Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Csesznokné Kukucska Katalin: Az elemi tanügv Heves megye területén 1861—79-ig

tak a fiúk és külön a lányok. A lányokat nőtanító oktatta. Megállapította még a jelentés, hogy a horti iskola a község házával van „egy födél alatt", a nagyrhédei iskolát pedig 1861-ben építették újjá. A Közép-Patai kerületben némileg jobb a helyzet, hiszen 23 tanterem szolgál a gyerekek oktatására. Gyöngyösön négy osztállyal főelemi iskola volt a fiúk számára. Közép elemi egy férfi tanító és két nőtanító vezetése alatt, itt női munkára (házkörüli munka, kézimunka) is oktattak. Ezenkívül volt még egy vegyes alelemi és négyosztályú vasárnapi iskola. Kétosztályú iskola volt még Tarjánban és Solymoson, a többi mind csak egyosztályú és vegyes. A táblázat adatai alapján tehát összefoglalóan megállapítható, hogy az oktatás tárgyi feltételei — a tantermek, bár állapotuk nem minden esetben kifogástalan volt — biztosítottak. A személyi feltételt a tanítók jelentették, akiknek igen kevés volt a számuk. Ezt mutatja, hogy az egri kerületben — ahol mint már említettem, a legjobb volt a feltétel — egy tanítóra 59 tanuló jutott, a hevesi közép kerületben viszont 1 tanítóra 80 tanuló jutott, a Tiszán inneni kerületekben viszont már 1 00 tanuló jutott 1 tanítóra. S ha az összes tanköteles gyermek járt volna iskolába ez az arány még rosszabb lett volna. A táblázatból ugyanis az is kiderül, hogy az egri kerületben közel ezer gyermek nem látogatta az iskolákat, vagyis az iskolakötelesek 37,49%-a, a patai közkerületben pedig majdnem 1500 gyermek nem látogatja az oktatást, a tankötelesek közel 40%-a. De szinte valamennyi kerületben 20 — 30% között mozgott az iskolába nem járó tankötelesek száma. S vajon mi lehetett ennek az oka? Grell Gergely mezőtárkányi plébános a következőket írta az iskolaköteles és a ténylegesen iskolába járó gyermekek közti sz ám különbségről: „A tanképes vagyis tanköteles, és tettleg tanodába járók közötti különbség csupán látszólagos, miután épp oly ritkaság nálunk a soha tanodába nem járt gyermek, mint aki 6 éves korától folyvást és félbeszakítás nélkül eljárna. Ez természetesnek látszik. Mit is tudna 6 évig egy osztályban csinálni? A földműveléssel foglalkozó szülők nyárszaki bokros dolgaihoz a tanköteles gyermekek csaknem összességgel igénybe vétetnek. Azonkívül ha a gyermek egyszer olvasni megtanult, rendesen már tanodavégzettnek tekintik. Erre hat évi folytonos iskolázás csakugyan aligha szükséges. Ezt jó lesz figyelembe venni, amikor az elemi iskolák állapotáról szó lesz, s egyszersmind megemlékezni arról is, hogy legtöbb elemi iskolánk országszerte, még mezővárosokban is csak egyosztályú ".

1

4 Voltak azonban, sajnos ennél még „fontosabb" okok is, amelyek befolyásolták a hiányzások magas számát. Ez a szomorú ok, a nép szegénysége volt. A szülők nem voltak képesek ruhára valót szerezni a gyermekeiknek. S még a ruhahiánynál is szorongatóbb volt a téli lábbeli hiány! Télen ugyanis nem volt annyi dolguk sem a felnőtteknek sem a gyermekeknek, járhattak volna iskolába! Csakhogy télen a hóban, fagyban nem tud elmenni lábbeli nélkül! így hát télen a szegénység, pénztelenség kényszerítette távolmaradásra a kisdiákokat. Az 1867. évi XII. tc. megalkotásával életbe lépett kiegyezés, mely az osztrák ós magyar uralkodó osztályok között létrejött történelmi kompromisszumi. A XII. tc. kétpólusú birodalommá alakította a Monarchiát. 106