Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1984. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 17)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐL - Csesznokné Kukucska Katalin: Az elemi tanügv Heves megye területén 1861—79-ig

A kiegyezés által létrejött kormányban ismét Eötvös J. a vallás és közoktatásügyi miniszter. Ő az egyetlen, aki a 48-as miniszterek közül most is tárcát kap. Első teendőjének most a kötelező népoktatás megvalósítását tekinti. Látta azonban, hogy a társadalmi erőviszonyok megváltoztak az első kísérlete óta, tehát ha el akarja fogadtatni a népoktatási törvényt, akkor elveiből még keveset építhet bele a javaslatba, mint 1848-ban. Eötvös népoktatási törvényjavaslata kimondta a tankötelezettséget az oktatás ingyenességét. A népoktatási törvény javaslatot 1868. június 23-án nyújtotta be Eötvös József a képviselőházba, melyet a király december 5-én szentesített. Az elemi népiskola szerkezetét és feladatát újólag az 1868. évi 38. tc. határozta meg, amely szerint a tanítás tanterv szerint folyt, melynek feladata „növendékeit valláserkölcsi alapon nevelje, az élet gyakorlati munkájára előkészítve és nemzeti műveltséget adjon."

1

5 A törvény értelmében az elemi iskola két részből állt, hat osztályos mindennapi iskola 6 — 11 éves korú gyermekek számára, és három osztályos ismétlő iskola 12—14 éves gyerekek számára. Elemi iskolák fenntartása a községek feladata, de az addigi iskolafenntartók (egyházak) továbbra is fenntarthatják iskoláikat. Az ismétlő iskola részben ipari szakoktatást, részben mezőgazdasági ismereteket nyújt. Megindult a felmérés a népiskolák helyzetéről. A heves megyei bizottmányi ülés 1868. augusztus 3-án egy küldöttséget választott a megyei népiskolákról szóló, az iskolaigazgatók által összeállított jelentések összesítésére és felülvizsgálatára. A jelentés megállapította, hogy a tankötelesek 1/4-e, 1/3-a sőt némely helyen még ennél is nagyobb szám egyáltalában nem jár iskolába. Hevesen 670 tankötelesből 280; Gyöngyösön az alelemi iskolába 950 közül csak 116 gyermek járt iskolába. A hanyag iskolába járás egyik és legfőbb oka a szegénység, s talán ezért a gyermekeket, különösen a nyári időszakban azt iskola rovására a mezei munkáknál alkalmazták vagy pedig ruházat és lábbeli hiányában elmaradni voltak kénytelenek. (Ugyanezek voltak az okai a hiányzásoknak az 1861 —62-es jelentés szerint is.) Különösen az erdős vidékeken a felnőtt gyermekekre bízták a barmok legeltetését. Gyakran akadályozta a tanítást az a körülmény is, hogy nem volt egyáltalán tanító a községben, vagy túl sok gyerek jutott egy tanítóra, vagy a tanítónak több foglalkozása is volt. A jelentés szerint: Nádújfalu, Ivád, Istenmezeje, Fedémes, Szajla, Terpes, Szék, Mindszent, Szuha, Maconka olyan községek, ahol a tanító, jegyző, kántor és harangozó is egyszemélyben. Ezeken a helyeken a jelentés szerint a lakosság anyagi állapota nem bírja el a segédtanító kiállítását. Az iskolák túlnépessége is súlyosbította a helyzetet. Számos olyan község volt, ahol egy tanítóra jutó tanulók száma meghaladta a százat. Pl. Pétervásárán 166, Recsken 245, Bodonyban 199, Vécsen 161, Kápolnán 238, Kompolton 235, Tótfalun 155, Kerecsenden 266, Makiáron 218, Erdőtelken 313, Tarnaőrsön 189, Kiskörén 198, Saáron 285 fő jutott 1 tanítóra. Külön kiemelte a jelentés Csány községet, ahol 300-nál több tanuló volt, kikkel egyetlen tanító foglalkozott egy szobában reggel a ngyobbakkal, délután pedig a kisebbekkel. így nincs mit csodálkoznunk azon a tényen, hogy az iskola végzetteknek egy negyed része alig tudott még 5 évi iskolázás után is írni, olvasni. Az iskolaépületek is szűk és rossz állapotban voltak. Kömlőn egy 1860-as szolgabírói jelentés 107