Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Palcsó Pálné dr.: Elméleti és módszertani elvek a szocialista termelési viszonyok vizsgálatában

köz a hatékonyabb gazdálkodásra, termelési viszonyaink mennyiségi és minőségi vonatkozásainak fejlesztésére. Az itt felsorolt dolgokat nem kezeltük mindig eszközként. Ezt bizonyítja az is, hogy létrehoztunk olyan szervezési osztályokat, melyek elavult termékstruktúra termelésszervezését oldották meg kisebb-nagyobb „sikerrel", elküldtünk dolgozókat (vagy még inkább: az elmentek helyébe nem vettünk fel újakat), mert ezt „elvárták" tőlünk. Pedig a „magasabb" követelmények a jobb, hatékonyabb gazdálkodást követelik. Ez bizonyos vállalatoknál, bizonyos időszakokban új dolgozók felvételét is jelentheti, de leginkább azt kell jelentenie, hogy a munkaerő-struktúra a lehető legjobban megfeleljen a munkahelyi struktúrának. A termelési viszonyok vizsgálata eddig döntően azon termelésben meglevő emberi kapcsolatok elemzésén alapult, mely viszonyok a különböző vállalatok között jöttek létre. Gondoljunk csak olyan nagyon gyakran használt fogalmakra, mint a termelőeszközökhöz való viszony különbözőségei a két tulajdonformában, az állami tulajdonon belüli gazdasági elkülönültség, tulajdonosi elkülönültség a termelőszövetkezetek között vagy a gazdasági alapegységek közötti kapcsolat társadalmi formája stb. Ez nem nyújt elméleti alapot a vállalati belső viszonyok megfelelő kezelésére, e kapcsolatok korszerűsítésére. Megjelenik e helytelen szemlélet a gyakorlatban is. A munkabérarányok vállalaton belüli alakulása még mindig kisebb jelentőséggel bír sok vállalati vezető számára, mint más, hasonló tevékenységi körű vállalatnál elérhető bérek. Nem véletlen, hogy a dolgozók munkahelyváltoztatásaira sokkal inkább jellemző, hogy más vállalatnál keresnek munkát, adott vállalaton belül ritkán kerül sor ilyen vátoztatásra. Más vállalat ugyanis rendszerint magasabb munkabért biztosít a korábbinál még akkor is, ha ezzel vállalaton belül „bérfeszültséget" okoz. Ebben biztosan van valami szerepe a munkaerő-túlkeresletnek is, bár ez akkor is hasonlóképpen volt, amikor ilyen túlkeresletről nem beszélhettünk. Egyébként a munkaerőlétszám ilyen intézkedésekkel nemcsak növelhető, hanem csökkenthető is. Nem is szólva az egyéb negatív hatásról. A vállalatok közötti viszonyok feltárása segít annak megismerésében, hogy milyen vállalati különérdekek vannak és ezek mihez fűződnek. A vállalati belső érdekviszonyok persze nem függetlenek e vállalati érdektől és viszont. A vállalati belső érdekeltségi viszonyok önmagukban ugyan nagyon sokat vitatott kérdések. Az erről folyó vita viszont eldönthetetlen anélkül, hogy ne ismernénk a vállalaton belüli termelési viszonyok mennyiségi és minőségi vonatkozásait. Ez az objektív alapja a vállalati érdekviszonyoknak, enélkül tehát ezek megismerése, tudatos alakítása aligha lehet kitűzendő cél. A vállalati belső viszonyok feltárása azért is elengedhetetlen követelmény, mert segíthetik vagy gátolhatják a vállalati termelőerők fejlődését, meghatározzák a meglevő eszközökkel és munkaerővel való gazdálkodás minőségét. E viszonyok éppúgy részei a társadalmi termelési viszonyoknak, mint a vállalatok közötti termelésben meglevő emberi kapcsolatoknak. E különböző szintű viszonyok között nagyon sokrétű kapcsolat alakul és változik annak megfelelően, hogy a rendszer bizonyos elemei milyen változást indukálnak e szövevényes kapcsolatokban. A termelésben kialakuló emberi kapcsolatok sokfélék, nehezen felismerhetők. A szocialista tulajdonviszonyok közgazdasági vizsgálatánál akkor járunk el helyesen, ha e tényezők sokféleségének feltárására törekszünk úgy, hogy köl85