Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Palcsó Pálné dr.: Elméleti és módszertani elvek a szocialista termelési viszonyok vizsgálatában

csönös kapcsolataikat í^ minél jobban megközelítjük. Ez vezethet a törvényszerűségek helyes felismerésére, a gazdasági valóság jobb megismerésére. Természetesen e feltáró munka nem történhet másként, mint megfelelő részekre bontással. így viszont csak akkor juthatunk helyes következtetésekre, ha a részek egymásrahatását, a valóság egészéhez való viszonyukat és annak visszahatásait sem hagyjuk figyelmen kívül. Nem új követelmény ez az elméleti munkában. Ha e területen mégis hiányosságok vannak, az következik egyrészt a korábban felsoroltakból, másrészt általában abból, hogy korábban a termelési viszonyok egyoldalú, mechanikus szemlélése nem nyújtott módot a rész és egész viszonyának, a részek közötti kapcsolatoknak a helyes feltárására. Ez vezetett oda, hogy mindig volt a közgazdasági elméletnek és gyakorlatnak egy-egy divatos, sokat emlegetett témája, melyet „kulcskérdésnek" tartottunk. Az a törekvés helyes, hogy minden időben megfogalmazzuk a legfontosabb tennivalókat, de ha figyelmen kívül hagyjuk e változtatásnak a gazdasági valóság egészére történő hatását, akkor vagy elmarad az eredmény a várakozásunktól, vagy olyan negatív hatások következnek be, melyeket kellő előrelátással csökkenteni lehetett volna. A gazdasággal összefüggő döntések nagyon bonyolultak. Szinte minden döntésnek vannak pozitív és negatív hatásai. A választás tehát nem könnyű, s kellő elméleti megalapozást kíván. Be kell látnunk, hogy nem lehet például a gazdasági szervezetet úgy változtatni, hogy az ne járjon együtt a döntési viszonyok változásával, hogy az ne okozza a termelési viszonyok bizonyos mértékű átrendeződését. Ezzel természetesen módosulnak az érdekviszonyok is, s ezen változások irányát és mértékét feltétlenül fel kell tárnunk ahhoz, hogy leginkább megtaláljuk azt a működési mechanizmust, mely legjobban megfelel az adott tartalomnak. A munkahelyi demokrácia fejlesztéséről gyakran mondjuk: „fórumrendszere bevált, de szükséges e fórumok tartalommal való megtöltése". Mondhatjuk-e, hogy ezek a fórumok beváltak? Elképzelhető-e a fórumrendszer minősítése a vállalati szervezet belső mechanizmusának ismerete nélkül? Tévednénk viszont, ha ezt örökké adottnak vennénk. Ez függ a termelőerők adott fejlettségétől, tükröződik benne a vállalati belső viszonyokban bekövetkezett változás, de nem független a konkrét gazdaságirányítási rendszer gyakorlatától sem. Nem lehetséges tehát a részek közötti kapcsolatok a rész és egész viszonyának feltárása nélkül egyetlen döntés várható hatásait sem felmérni, előre látni. A szocialista termelési viszonyok többoldalú megközelítését úgy kell elvégeznünk, hogy abból világosan kitűnjön e viszonyok mennyiségi és minőségi meghatározottsága. Enélkül elméletünk elszakad a valóságtól, mely mindig mennyiség és minőség dialektikus egységét alkotja. A szocialista termelési viszonyok döntővé válása lehetővé és egyben szükségessé is tette, hogy a dolgozók mint köztulajdonosok vegyenek részt a termelésben. A termelési viszonyok csak minőségi oldalainak hangsúlyozása nem teszi lehetővé, hogy választ kapjunk olyan kérdésekre, mik ezen köztulajdoni funkciók gyakorlásának tényleges lehetőségei. De nem tudjuk azt sem, hogyan változnak e viszonyok a különböző társulások, közös vállalatok, termelési rendszerek kialakítása nyomán. Ha nem ismerjük a kooperáció, specializáció, a szervezeti és technikai hierarchia változása által közvetített termelési viszony módosulásokat, akkor az előbb említett kérdésekre csak felszínes, elméletileg nem kellően megalapozott válaszokat adhatunk. 86