Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Palcsó Pálné dr.: Elméleti és módszertani elvek a szocialista termelési viszonyok vizsgálatában

vizsgálat lehetővé teszi annak tisztázását, hogy mi az, ami ugyanaz (ti.: az újratermelés szféráiban meglevő emberi kapcsolatok), csak más szempont szerint közelítjük, hogy megkülönböztessük és mégis egységében lássuk a tartalom és forma, a mennyiségi és minőségi vonatkozások egymást átható, a kutatás számára ugyanakkor mégis szükségszerűen elkülöníthető kapcsolatait. 3. A korszerű vizsgálatok néhány elméleti és módszertani kérdése A termelési viszonyok vizsgálatára vonatkozó kutatásainkat annak függvényében kell végeznünk, hogy azt termelőmódunk általános fogalmához vagy egy konkrét termelőmódhoz kívánjuk kötni. „. . . amikor a kérdést egy meghatározott társadalmi formációban... vizsgáljuk, akkor tudnunk kell: — írja Szabó Kálmán — az adott termelési viszonyok, amelyek a termelőmódok mindegyikének általános formai meghatározottságát jelentették, most fordított értelmükben állnak előttünk."

8 A létrejött konkrét termelőmód tartalmává a termelési viszonyok váltak. Ebből következően a szocialista termelési viszonyok vizsgálatában véleményem szerint lényeges szerepet játszik az, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet termelési viszonyait vagy a már döntően szocialistává vált viszonyokat vizsgáljuk. A korábbi esetben döntően a kapitalizmusétól megkülönböztető minőségi jegyek kimunkálása lehet a kutatás célja, míg az utóbbi esetben feltétlenül szükség van azon jellemző mennyiségi változások feltárására is, melyek változást jelentenek a termelési viszonyokban, de amelyek csak bizonyos mennyiségi felhalmozódás után vezetnek egy új minőség létrejöttéhez. Ha e mennyiségi változások nem eléggé megalapozottan, nem az új, célul kitűzött tartalomnak megfelelően és a termelőerőkkel összhangban történnek, akkor a termelési viszonyok tudatos formálásának lehetősége nem válik valósággá. Ezért van feltétlenül szükség arra, hogy minél mélyebben feltárjuk azokat a tartalmi jegyeket, melyek kellő elméleti megalapozását adhatják társadalmi-gazdasági munkánk gyakorlati célkitűzéseinek. Ma még sok területen a kellő elméleti megalapozás nélkül hozott döntések utólagos magyarázatára szorítkozunk, döntés után gyártunk ezt igazoló elméleti alapokat. Az elmélet feladata viszont az, hogy a gyakorlat által felvetett kérdésekre a lehető legrövidebb időn belül megoldást találjon éppen annak érdekében, hogy ne csak regisztrálni, hanem „alakítani" is képes legyen azokat. E feladat megoldása pedig elképzelhetetlen csupán az előző termelőmódokkal való összehasonlítás, azonosságaik és különbözőségeik feltárása alapján. A szocialista termelési viszonyok többoldalú vizsgálatát úgy kell elvégeznünk, hogy abból kitűnjön, a célok és az eszközök helyes megkülönböztetése. Ez segíthet a gazdaságunknak ma még oly sok kárt okozó bázisszemlélet kitágításán, változtatásán. Viszonyaink szocialista vonásainak erősítése megköveteli pl. elosztási viszonyaink fejlesztését. Az új értékből való részesedés arányai mind az egyének, mind a vállalati kollektívák számára nem történhet másként (ha nem cseréljük fel a cél- és eszközoldalt), mint a végzett munka alapján. Termelési viszonyaink egyoldalú, döntően csak a társadalmi egyenlőséget hangsúlyozó elmélete vezetett oda is, hogy az elosztás „egyenlősdisége" vált céllá, mely nem segíthette igazi célunkat: az elosztás szocialista vonásainak erősítését. De ugyanígy nem cél a munkaszervezés, a vállalati munkaerő-csökkentés sem, hanem esz84