Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Palcsó Pálné dr.: Elméleti és módszertani elvek a szocialista termelési viszonyok vizsgálatában

bonyolultabb: a gazdasági kapcsolatokat. Természetesen minden tudományágnak megvannak a maga területei, de ha eltekint a rész és egész, viszonyától, akkor komoly meglepetések érhetik az adott részre vonatkozó elképzeléseit illetően is. A közgazdasági kutatások amellett, hogy egy speciális terület a tárgykörük, maguk is nagyon szerteágazóak. Közöttük pedig a termelési viszonyok vizsgálata adhatja azt a középpontot, melyből a többi kiágazik, melynek alapját képezik az általános és ágazati gazdaságtanoknak. Elképzelhetetlen ugyanis pl. munkagazdaságtanról, ipar- vagy agrárgazdaságtani kérdésekről szólni a termelési viszonyoktól függetlenül. Ugyanakkor az „elágazások" táplálják magát a „középpontot", adják meg egy-egy szűkebb terület gyakorlatban „próbát állt" elméletét a termelési viszonyok elméleti kutatásához. A termelési viszonyok vizsgálatának jelentőségét a korábban említetteken kívül még inkább kiemeli a közgazdasági kutatásokban elfoglalt helye. E téma kutatása viszont messze elmaradt jelentőségétől és a mai valóságtól. Az elmaradás okainak teljes felsorolására egyetlen tanulmány keretében nem vállalkozhatunk, az általam lényegesebbnek tartott okok közül is néhányat említek csupán. Ilyen elmaradást okozó tényezőknek tartom a következőket: — A szocializmus termelési viszonyaira vonatkozó elméletet arra a modellre építettük, amelyet Marx és Engels adott a szabadversenyes kapitalizmus korszakáról. Nem vettük eléggé figyelembe, hogy a mai kapitalizmus eltér ettől a modelltől, hogy a szocializmus építése mindennapi gyakorlati teendőinek meghatározásához olyan elméletre van szükség, amely Marx szelleméből fakad, de nem a modellt akarja adaptálni. Mint ahogyan Bognár József, a Magyar Tudományos Akadémia 1980. évi közgyűlésén ezt kifejtette: „...az ideológusok és más elméleti szakemberek a jelen képét nem a konkrét viszonyok elemzése alapján alakították ki, hanem a vízió (a jövőkép) különböző elemeinek a jelenbe történő visszavetítése útján . . — A megszokotthoz való ragaszkodás is hozzájárult az elmaradáshoz. Nehezen mozdulunk el attól a ponttól, amit megtanultunk, ami rögződött bennünk. Az alkalmazott gazdaságtanok megfelelő közgazdaságelméleti alap nélkül nem kapcsolódhatnak a gyakorlathoz. Ez még csak fokozza a termelési viszonyok vizsgálatában a mai valóságtól való elmaradást, hiszen egyre lazább az a kapcsolat, ami az elméleti alaptudomány és az alkalmazott gazdaságtanok között van. — A szocializmus ellentmondásmentességét hirdetve nem tárultak elénk azok a problematikus kérdések, melyekre a tudománynak választ kellett volna adnia. — Fejlődésünk extenzív szakaszában háttérbe szorultak mindazok a területek, melyeknek közvetlen hatásuk nem volt a mennyiségi növekedésre. Így az elméleti alaptudományok a tudományágakon belül. A tudományágak között a természettudományok kaptak nagyobb jelentőséget, de az oktatás tantárgystruktúrája is elsősorban a természettudományos ismeretek arányának növekedését mutatta.

2 A fent említett tényezők is hozzájárultak ahoz, hogy a közgazdasági felfogások „zártsága" bekövetkezett. Bognár József megállapítása szerint „... a közgazdaságtan egy rendkívül fejlett kombinációs rendszerrel rendelkező és napról napra gazdagodó „módszertudománnyá" vált. Természetesen a módszertudománynak is van elméleti háttere, hiszen minden módszer bizonyos elméletre épül. Mivel a közgazdászok egy része ezt a rendszert olyannak érezte, ami csak 80