Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Palcsó Pálné dr.: Elméleti és módszertani elvek a szocialista termelési viszonyok vizsgálatában

ELMÉLETI ÉS MÓDSZERTANI ELVEK A SZOCIALISTA TERMELÉSI VISZONYOK VIZSGÁLATÁBAN PALCSÖ PÁLNÉ DR. 1. A közgazdasági kutatás feladata a termelési viszonyok vizsgálatában A termelési viszonyok vizsgálata az egyik leglényegesebb feladat közgazdaságelméleti kutatásainkban. Egy-egy termelési mód lényegi vonásainak megfogalmazása mindig is a társadalom gazdasági alapjának elemzésével történhetett meg. Ahhoz, hogy képet kaphassunk szocialista termelési módunk valóságáról, elengedhetetlenül szükséges a termelés során kialakult és társadalmilag meghatározott emberi viszonyok, kapcsolatok feltárása. Végső soron ezen emberi kapcsolatok milyensége — alapvetően az elsajátítás folyamatában megnyilvánuló viszonyok — képezik alapját egy adott társadalom jellemzőinek. Szocialista társadalmunkban e téma jelentőségét még fokozza az a tény, hogy a termelési viszonyok tudatos alakítása lehetővé vált a termelőeszközök szocialista jellegű társadalmi tulajdona alapján. E lehetőséggel egyáltalán nem, vagy nem kellően, nem elég megalapozottan élni egyet jelent társadalmi-gazdasági fejlődésünk lehetőségeinkhez mért elmaradásával. Társadalmunknak nemcsak lehetősége, hanem kötelessége is élni azokkal az előnyökkel, melyet csak a kollektív termelési mód nyújthat a társadalom érdekének mind tisztább felismerésében, s ezen érdekek objektív alapjaként termelési viszonyaink termelőerőinkkel összhangban történő fejlesztésében. Termelési viszonyaink tudatos formálása megköveteli az elméleti tisztánlátást. Csak ez nyújthat alapot a gyakorlati útmutatáshoz, társadalmunk szocialista vonásainak erősítéséhez. Ennek alapján válhat lehetővé, hogy a szocialista társadalom fejlesztésének stratégiai célját minél megfelelőbb taktikai célkitűzésekkel közelítsük. Csak a tartalmukban és módszereikben legmegfelelőbb rövid távú cél kitűzése vezethet a lehető legrövidebb időintervallummal hosszú távú céljaink eléréséhez, Bármiféle elmélet számára mindig az a nehezebb feladat, hogy a fő cél elérésének lépéseit, „hogyanját" közelítse meg. Ez még fokozottabban igaz a közgazdaságelméletre, ahol a mindennapok — sokszor nagyon nehezen általánosítható — gyakorlatából kell irányt mutatni a jövőre apróbb lépések előrevivő láncolatán keresztül. E feladat bonyolultságát még fokozza, hogy az egész társadalmat érdeklő és érintő kérdésről kell dönteni olyan helyzetben, amikor politikai, ideológiai, kulturális, gazdasági — és még nagyon sok egyéb — területen nagyon sokrétű szálak fűznek és kapcsolnak bennünket a világ egészéhez. A közgazdaságtudomány pedig még azt sem teheti meg, hogy e rendkívül bonyolult és szerteágazó kapcsolatokból kiválassza azt, ami talán a leg79