Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Kádek István: Gondolatok a fogyasztás befolyásolásának céljairól, lehetősé-geiről és eszközeiről

főként a lakás külső-belső megjelenésével kapcsolatban jelentkezik a státusfitogtatási szándék. (Gondoljunk például egyes családi házak külső formájára, az egymásét felülmúlni akaró kerítésekre vagy a kérkedő lakberendezésre.) A kérkedő fogyasztás olyan furcsaságokban is jelentkezik, mint például az utóbbi években elterjedt kriptaépítési divat. A státuszfogyasztás káros jelenség. A kispolgáriság irányába taszító szemléleti hatásán túl, gazdaságilag is negatív. Egyrészt irracionálissá, pazarlóvá teszi a fogyasztást, másrészt egyes alacsony jövedelmű családokat ésszerűtlen áldozatvállalásra sarkall (amennyiben a szóban forgó családok a valóságosnál magasabb státust jelző tárgyakat akarnak mindenképpen vásárolni.) Politikai hatásai is veszélyesek. Egyesek kérkedő életmódja a közvéleményt érthető módon irritálja. Mint a negatív jelenségekét általában, a közvélemény ennek a mértékét is felnagyítja megítélésében és véleményalkotásában.* Egyeseknél e jelenség tapasztalása a szocializmussal, mint rendszerrel való elégedettséget gyengíti. Ugyanakkor azonban azt is el kell mondani: e jelenségeknek nem minden következménye káros. Ugyanis a státusfitogtatási motívumok jelenléte a fogyasztásban nem feltétlenül torzítja el annak struktúráját. Például: „ ... a motivációjában státusszimbólumként vásárolt falusi hűtőszekrény ... az életmódot modernizáló, objektíven kedvező társadalmi ténnyé válhat."

9 Ez azonban nem feledtetheti a státusfogyasztás alapvetően negatív voltát és társadalmi veszélyességét. Az előbbiekben fogyasztásunk néhány negatív vonását villantottam fel. Felmerül ezek után a kérdés: e káros jelenségek fogyasztásunkba az irracionalitás elemeit viszik? E kérdésre — sajnos — ,,igen"-nel kell válaszolni. Az alkoholizmus, mint marginális jelenség az irracionális fogyasztás fogalomkörébe tartozik. De irracionálisnak minősíthető a magas jövedelműek státusfogyasztása is, amely — az utánzási effektusokon keresztül — az alacsonyabb jövedelmű családok fogyasztását is eltorzíthatja. Irracionális elem fogyasztásunkban a pazarlás is — erre bizonyos árrendszerbeli torzulások is „ösztönöznek". Itt jegyzem meg, hogy az 1979. július 23-i átfogó fogyasztói árrendezésnek éppen egyik legfontosabb, deklarált célja az volt, hogy megszüntesse azokat az árrendszerbeli torzulásokat, amelyek pazarló fogyasztást eredményeztek. E célt az árváltoztatásokkal részlegesen megvalósították. Pazarló, s éppen ezért irracionális fogyasztást nemcsak rossz fogyasztói „beidegződések" válthatnak ki; a termelés ésszerűtlensége is kikényszeríthet ilyen fogyasztói magatartást. Gondoljunk például a tartós fogyasztási cikkek idő előtti lecserélésére irányuló — helytelenül felfogott — termelői érdekből fakadó ösztönzésre, vagy egyes sütő- és élelmiszeripari termékek gyenge minőségére, ami szintén pazarló fogyasztásra kényszerít (az ilyen termék el nem fogyasztott mennyisége ugyanis másnap már fogyasztásra alkalmatlan). De ,, ... «fogyasztunk^ mi más értékeket is irracionálisán, nemcsak árucikkeket. Évente mind nagyobb a túljelentkezés az egyetemeinken, főiskoláinkon. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy diplomások egyre nagyobb számban helyezkednek el nem képesítésüknek megfelelő munkahelyeken. S ugyanakkor még Budapesten is nő a képesítés nélküli pedagógusok száma. Ez is ésszerűtlen * Többek között éppen ebben rejlik a kérkedő fogyasztás, az „úrhatnámság" társadalmi veszélyessége! Ha van, a közvélemény mindenképpen súlyos problémának minősíti, előfordulásának mértékétől függetlenül. 72