Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Törőcsik Miklós: Az „önösség", mint a polgár egyéni és egyetemes tragé-diája

emlegetni, holott nagy szerepet kellett játszania az itthoni társadalmi-politikai körülményeknek is. Tizenkilenc éves Eötvös, amikor összeül az első „igazi" reformországgyűlés, huszonhárom, amikor berekesztik azt. E négy év nagy reményekkel kecsegtet, végül kevés konkrét eredményt hoz. Viszont 1836-tól a reakció ellentámadása (perek Lovassy, Kossuth, Wesselényi ellen) a reformpolitika ideiglenes válságát, a nemesi-konzervatív törekvések rövid felülkerekedését eredményezi. E kettős gyökérhez sajátos kettős helyzet-látásmód pozíció kapcsolódik: Eötvös egy adott állapot megvalósulása előtti helyzetből szemléli azt, aminek a megvalósulásáért tevékenykedik, s aminek az általa megismert változatai nem sok jóval biztatják. E kettős gyökérből és kettős pozícióból fakad Eötvös és sok kortársának csalódottsága, ideiglenes reményvesztettsége, gondolati-politikaiérzelmi válsága, ebből nő ki az a világfájdalom, amelynek jegyében A karthausi fogantatása történt. Ebből a megállapításból következhet az a gondolat, amely szerint nem lehet kapcsolatba hozni a művet a szentimentalizmus sal, mivel az egészen más társadalmi talajból fakad, más viszonyban van a politikummal, másféle ideológiákra válaszol, másfélékből merít. Az eredmény is más: a szentimentalizmus a szív jogait hangsúlyozza, vagyis a személyiség jogait, míg A karthausi a személyiség túlburjánzását, az „önösséget" látja a bajok fő okának. Más típusú a szentimentalizmus érzelmessége is, mint A karthausi világfájdalma. Az előbbi a tehetetlenséget, még megszüntetni nem tudó, az utóbbi a tehetetlenséget már megszüntetni nem tudó ember fájdalmából fakad. A szentimentalizmus fájdalma a saját fájdalma, A karthausié a romantika sajátos megnyilvánulása. Tehát amikor a hazai viszonyok sajátos vonásaiban kerestem a regény kialakulásának egyik tényezőjét, nem a reakció ellen, a feudalizmus ellen fellépni még képtelen polgár válságára tettem a hangsúlyt, hanem a pillanatnyilag tehetetlen, a nyugati általános tapasztalatokat a hazai specifikus vonásokkal együtt vizsgáló, befogadó, a polgári társadalomból és annak lehetséges megnyilvánulásából kiábránduló Eötvös és nemzedéke válságára. Az más kérdés és nem változtatja e tartalmi jellegű megállapítást, hogy számos, a szentimentalizmusra jellemző eszközt (tehát formai elemet) átvett az író, például a napló-levél formát, a kolostor-, a csalódás-, a hervadás- stb. motívumot, a fájdalmas, bánatos hangulatot. Bár itt is megemlíthető, hogy e motívumokat a romantika már régen kisajátította és saját képére formálta, vagyis nemcsak tartalmi, de valójában lényeges formai kapcsolatot sem jelent ez a szentimentalizmussal. Ugyanilyen — bár mindkét esetben részletes elemzést igénylő — kapcsolat, a folytonosság és megszakítottság kapcsolata fedezhető fel A karthausi és az almanach-líra között is.

3 így válik szinte iskolapéldájává a regény annak, hogy a motívum-, helyzet-, alak-, hangulat-, kifejezésbeli stb. sémákkal építkező mű hogyan lehet az esztétika általános és jelen esetben a romantika különös eredetiség igényének megfelelően művészileg önálló, eredeti alkotás. Elismerve a „szentimentális regénystruktúra" formális meglétét, látva a regényszerkezet kereteit, amelyen az író reflexióit, személyes élményeinek az elmondását kell érteni, elfogadva Sőtér István kompozíció elemzését/' mely szerint Gusztáv kétféle útját rajzolja a regény: „lefelé", a kolostorba és „felfelé", a halálba, valamint két drámai jelenetben (szakítás és orgia) éri el a csúcspontot; egyetértve az egyes részek jellegének meghatározásával: expozíciós jelleg, Gusz56