Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

II. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Radics Lajos: Növényi betegségek diagnosztikai módszereinek összehasonlító vizsgálata

Ilyen szemszögből nézve teljesen törvényszerű és egyértelmű a további kutatásaim során kapott adat, amikor is későérésű Lorh burgonyafajtát fertőztem Ph-infestans gombával, s ennek eredményeként sokkal több fluoreszkáló anyag halmozódott fel a fertőzött levélszövetben, s ennek megfelelően a fluoreszcencia intenzitása is & legerősebb volt, a legmagasabb 3 ball erősséget is elérté. A kapott adatok korai érésű Priekulszkij burgonyafajta fogékonyságot hangsúlyozzák ki a késői érésű Lorh fajta ellenállóképességéhez viszonyítva. M. Sz. Dunyin immunogenezis elmélete szerint „a fitoftóra a betegségek 2. nagy csoportjába tartozik, amelyek a korai fajtákat fertőzik túlnyomórészben, vagyis azokat a genotípusokat, amelyek korábban átmennek az ontogenezis második fázisába. Ez a törvényszerűség a növény egyes szerveire, szöveteire és sejtjeire is érvényes. Ismeretes a burgonya leveleinek különböző mértékben való fertőzöttsége fitoftórával, egy növényen belül, attól függően, hogy a növény melyik szintjében (alsó, közép, felső) helyezkedik el. Gyakrabban és erősebben fertőződnek az alsó és középső szintben elhelyezkedő levelek, minthogy azok ontogenetikailag lényegesen idősebbek a felső szintben elhelyezkedő levelekkel szemben". (Dunyin, 1946). Ezen törvényszerűséget saját kutatásaim is igazolják oly módon, hogy ugyanazon fajtánál pl. a Lorh-nál fitoftórával fertőzött alsó szintben elhelyezkedő levelekben halmozódik fel a legtöbb fluoreszkáló anyag, s ennek megfelelően a fluoreszcencia intenzitása is ebben a szintben a legerősebb, 3 ball értéket is eléri, míg a középső szintben, de különösen a felső szintben elhelyezkedő levelek fluoreszcencia intenzitása kisebb a középső szintben, 2, ill. 1, a felső szintben 1, ill. 0 ball értékű. A felsorolt kísérletek során a nevezett négy burgonyafajtát előbb a Phínfestans kevésbé agresszív (1,2,3,4, és 1,3,4) rasszaival (4. és 1, 4.) (3. és 4. táblázat) fertőztem 18—20 °C hőmérsékleten és 100% nedvesség mellett. Az analízis a fertőzés után 60 óra múlva történt. A közölt (1, 2, 3, 4.) táblázatok adataiból látható, hogy az alkalmazott 3 módszer közül, nevezetesen ai alkoholteszt és jódteszt módszerek segítségével csupán csak a fertőzöttséget lehet megállapítani a külső tünetek megjelenése előtt, vagyis 60 óra múlva a fertőzés után, míg a harmadik módszerrel, vagyis a lumineszcencia analízis módszerének alkalmazásával a fertőzöttség megállapításán kívül meg lehet állapítani az adott fajta ellenállóképességének ill. fogékonyságának mértékét, és az adott kórokozó különböző rasszainak agresszivitását a fluoreszcencia intenzitása alapján. A bemutatott táblázatok adatai továbbá arról is tanúskodnak, hogy ugyan-azon idő alatt a fertőzés után, ugyanazon kísérleti fajtánál abban az esetben, ha az adott fajtát a kórokozó agresszív rasszaival fertőzik, lényegesen több fluoreszkáló anyag halmozódik fel, s ennek megfelelően a fluoreszcencia intenzitása is erősebb (4 és 1, 4), mint amikor ugyanazon fajtát a kórokozó kevésbé agresszív(1, 2, 3, 4: ;és. 1; 3, 4) rasszaival lertőztünk, Továbbá, hogy az; adott kórokozóval szemben ellenálló fajtában —^ kísérletünkben a Lorh — -több fluoreszkáló anyag halmozódik fél a fluoreszcencia intenzitása erősebb, mint a fogékony fajtában, mint pl. a Priekulszkij fajtában. A kapott eredmények ezenkívül igazolják, hogy a patológiai folyamat lényegesen gyorsabban és intenzívebben zajlik le, a kórokozó agresszív rasszának fertőzésekor, s ennek hatására a fertőzött levélszövetekben több fenoltermészetű fluoreszkáló védekező anyag halmozódik fel. 534