Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Tóth Vilmos: A mindennapi tudat és a vallásosság

a legkülönbözőbb érintkezési formák akkor, ha bennük a társadalmi tudatnak, s szabályozásnak »rutin jellegű« módjai érvényesülnek."

3 A Levada értelmezésében szereplő „rutin jelleg" ugyanakkor nem a vallás okaként szerepel, hanem a vallás fennmaradását tápláló kedvező feltételként. Ha ugyanis a rutin jellegű tevékenység léte automatikusan a vallás fennmaradását eredményezné, aligha beszélhetnénk a vallás megszűnéséről, amit Levada sem állít, sőt éppen a vallás megszűnésének társadalmi szükségszerűségét hangsúlyozza. Mindezért Jóri János jogosan veti fel, hogy bár a mindennapi életnek vannak olyan elemei, mint a hit, tudattalanság, megszokottság, rutin, melyek úgy tűnik, „összekötik" azt a vallással, mégis inkább „A való világ vallásos kiegészítésének eszközei, módja az, mely szerkezeti rokonságban áll a mindennapi élettel."

4 A vallás funkciói, kifejezési módjai — s ez napjainkra is vonatkozik — valamiképp mindig a társadalmi feltételek által determinált egyéni szükségletekhez kapcsolódnak, bár ellentmondásos módon: „A vallási világ alapvető ellentmondásossága éppen abban van, hogy az embert attól fosztja meg, amit magától a vallástól vár, az emberi élet teljességétől, attól a totalitástól, amelyben az ember eléri lénye nembeliségében rejlő lényegét. A vallás ugyanis az embernek ezt a teljességét ígéri, az ember a vallás segítségével éppen partikularitásából akar kiemelkedni."

5 A vallás azzal az igénnyel lép fel, hogy szabályozza az ember egész „külső és belső" életét, hogy az egyén minden problémáját a vallás szellemében oldja meg. E szándékban lényeges különbség van a primitív vallások, például a mágia és a tételes vallások között. „A vallás az emberi lét végső kimenetelére vonatkozik, míg a mágia mindig a speciális, konkrét, részproblémák körül forog. Emellett a primitív népeknél nem minden tevékenységet szabályoztak a „szent tilalmak", s a mágia a tudománnyal is hosszú ideig jól „megfért", például az indiai csillagászatban. Szocialista társadalmunkban, napjainkban a vallás kiszorulva a társadalom felső, hivatalos szféráiból, elsősorban a mindennapi életben van jelen. Szabályozó funkciója háttérbe szorul, más szabályozók lépnek fel helyette, kommunikatív funkciója viszont még jelentős, s ezt úgy tölti be, hogy ideológiai tartalmait, tételeit a köznapi tudat sémáiba töltve juttatja el az egyes emberekhez. Mindennapi életet szervező funkciója lényegében már a kapitalizmusban megszűnik, mivel a mindennapi élettevékenység és vallási tevékenység elválik egymástól, s napjainkban csupán a szektavallások őrzik ezt a szerepüket, s a vallási közösségek mint „életközösségek" is bizonyos értelemben itt maradnak fenn.

7 A vallás mindennapi életben betöltött szerepének csökkenése világjelenség, a szocialista társadalomban pedig ez a tendencia még intenzívebb. Ebben alapvető determinánsnak a társadalmi viszonyok megváltozását kell tekintenünk. Emellett igen jelentős tényező volt az állam és az egyház „szétválasztása", az egyház gazdasági bázisának megszűnése. Már Gramsci felismeri, „Ha az egyház és a tömegek kontinuitását megszakítják, az; egyház kiszámíthatatlan veszteségeket szenved, s ha ez a szétszakítás tartósan fennmarad, a veszteségek végérvényesek lehetnek."

8 Megváltozott az emberek tevékenységének jellege, életmódja, érdeklődési köre, nőtt a tudományos ismeretek mennyisége és minősége. Az oktatás marxista szelleme, s a marxista ideológia terjedése tudatosságánál és szervezettségénél fogva is szintén hatékony szerepet játszik e folyamatban. Ezeket figyelembevéve is Levada hangsúlyozza, hogy a „vallástalanságban" a kollektív faktor, a társadalmi oldal szerepe jelentősebb, mint az egyéni átgon48