Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Tóth Vilmos: A mindennapi tudat és a vallásosság

dolás, tudatos önátalakítás. Le vada is, Kardos László is kiemeli, hogy a vallástalanodás, vallástól való elfordulás, „közömbösödés" még nem jelenti automatikusan a tudatos ateizmust, a marxista világnézet elfogadását, s a tudományos eredmények elsajátítása sem, vezet automatikusan marxista szemlélethez. Ezt támasztja alá a vallási közömbösödés erősödése a nyugati tőkés országokban, mint például a Német Szövetségi Köztársaságban.

9 A vallásosság és az ateizmus között bonyolult, sokszor nehezen kimutatható átmeneti „stádiumok"' vannak. Problematikus a vallásosság kritériumainak meghatározása is. Más tartalmat takar, ha valaki egész életét, minden tevékenységét a vallás követelményei alapján „rendezi"', vagy ha csak életének sorsfordulóit köti a valláshoz. Megint más, ha csupán felszínes, panteista, deista formában kapcsolódik az ember valamilyen „szellemi létezőhöz". A vallástól elforduló ember is meginoghat „rendkívüli" helyzetben, s a vallásilag közömbös, az élet más területeire is átviheti közömbösségét. Jelenlegi viszonyaink között a vallási közömbösség ugyanúgy, mint minden más területen kifejeződő közömbösség nem tekinthető értéknek, inkább visszafogója szocialista fejlődésünknek. Törekvésünk fő iránya éppen ezért nem a vallási közömbösség növelése, hanem a szocialista értékrendhez való kötődés erősítése, ami maga után vonhatja a vallástól való elfordulást is. A vallásosság fennmaradását s bizonyos értelemben átmeneti erősödését a társadalmi viszonyok alapvető változása ellenére is befolyásolhatják a szubjektív tényezők mellett bizonyos létviszonyok. Egyes embereket nemcsak a szerepjátszás igénye, érzelmesség, miszticizmusra való hajlam, „közösségbe" kerülés vágya tart meg avagy visz a vallási életbe, hanem sokszor véletlenszerű társadalmi tényezők is. Az egyes egyéneket, esetleg kisebb csoportokat érintő valódi vagy vélt sérelmek, egyéni tragédiák, a magáramaradottság érzése, érzelmi élmények hiánya a vallás, s különösen a szekták „közösségi életet" ígérő mivolta — mind-mind a fennmaradást erősíti. A társadalmi létfeltételek gyökeres átalakulása sem minden egyén vagy csoport életviszonyait változtatta meg azonos módon. Különösen a tanyákon, viszonylag zárt falvakban élő, esetleg munkaképtelen idős emberek életvitelére kevésbé vannak hatással társadalmunk új viszonyai, lehetőségei, esetleg kevésbé élnek ezekkel a lehetőségekkel. A vallásosság egyik mutatója a vallásos hit. A hit önmagában is nagyon bonyolult, összetett jelenség, különböző fokú „telítettséget" takar, s mivel nem mindig kapcsolódik a vallásos élet „látható" megnyilvánulásaihoz, nehezen vizsgálható. Egyes emberek vonatkozásában eltérő az intenzitása, irányultsága, érzelmi töltése, s ezáltal szerepe a mindennapi élet irányításában, szervezésében. Általában a „hit" — itt nemcsak a vallásos hitről van szó — fogalmának értelmezése erősen problematikus, s ma sem egyértelmű. Ebben jelentős szerepe van a hit és tudás, a vallás és tudomány évszázados szembeállításának, melyben a hit a materialisták felfogásában alapvetően negatív értékkel bír, s a fogalom tartalma csaknem azonosult a vallásos hittel, mely szemben áll a tudománnyal. Mai elméleti gondolkodásunk, a mindennapi élet szükségletei is indokolják a fogalom megtisztítására való törekvést.'

1

0 Valójában a hit ellentéte nem a tudás, hanem a szkepszis, s a mindennapi tudatban kifejeződő hit mindig bizonyos (ha nem is elégséges) tudásra, tapasztalásra épül. Mint „bizonyosságérzés", „elvárás", „remény" mindennapi életünk fontos eleme, a teleologikus szerkezetű emberi cselekvés értékes velejárója. 4 49