Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Kelemen Imre; Zenetanítás az Egri Tanítóképzőben

dítványozták, hogy a bizonyítványban jelöljék meg, hogy a jelöltnek erős, csengő, lángy, „kitartó" vagy gyenge hangja van-e. Tankönyveik a következőek voltak: — Kohn: Iskolai énekek hangjegyekkel. Pest, 1857. — Schmidt Péter: A zene tankönyve tanítóképezdék számára. Pest, 1857. — Wimmer József: Énekiskola. Pest, 1857. — Tárkányi—Zsasskovszky: Egyházi Énektár. Eger, 1855. Ez utóbbi kiadványnál érdemes néhány gondolat erejéig megállnunk. Tartalma igen változatos volt: magyar, német, cseh és különféle tisztázatlan eredetű „kántorok ajkáról" átvett dallam szerepelt itt meglehetősen ötletszerű válogatásban. Ugyanakkor nem vitatható el a gyűjteménytől, hogy az akkori, sőt, a jóval későbbi gyakorlati igényeket is ki tudta elégíteni. Tekintettel volt a kántorok nem túlságosan nagy orgonatechnikájára is. Az énekesek kísérete könnyű. Az első kiadás még szűk szerkesztésben harmonizálja a dallamokat: a jobb kéz fogja az akkord 3 (v. 4) hangját, a bal kéz a basszust játssza esetleg oktávkettőzéssel v. pedállal. Az énekek hangfekvése általában magas, nem ritka a kétvonalas „é", vagy az „f"-hang sem. Az egyes dallamsorokat különféle ízléstelen, — de akkoriban divatos cikornyák (,,kadenciá"-k) fűzték egymáshoz.^ A hároméves tanítóképzés (1871—1882) A kiegyezés az oktatásügy területén is változásokat hozott. Az 1868-ban megszületett XXXVIII. t. c., a népoktatásügyi törvény, kimondta az általános tankötelezettséget, s létrehozta az egységes népiskolákat. A felmérések megállapították, hogy a tanköteleseknek 47%-a nem járt semmiféle iskolába. Azt is kiszámították, hogy a törvény teljes végrehajtásához kb. 10 ezer tanítóra lenne szükség. A tanítóképzés egységesítése, megreformálása napirendre került. Bartakovics érsek Tárkányi Bélát bízta meg az újjászervezés munkájával, aki akkor az intézet igazgatója volt. Az 1870. október hó 10. napján kelt érseki rendelet bejelentette, hogy a következő tanévtől az iskola a III. évfolyammal bővül. Ugyanakkor új tanárok kinevezésére is sor került. A Zsasskovszky-testvérek, mint óraadó tanárok ezután is változatlanul ellátták az ének-zene tárgyak oktatását. Óradíjukat 150—150 forintban állapították meg. Az iskola hangszerállományába ebben az időben mindössze 2 orgona, 2 zongora és 6 hegedű tartozott. Egy tanári testületi gyűlésen (1870 november) a zenetanárok beadványt terjesztettek elő, amelyben egyrészt a már meglevő hangszerek javítását kérték, másrészt új hangszerek beszerzését szorgalmazták. A tanári testület a beadványt megértően fogadta, s az érseki döntés is kedvező volt. Az anyagi fedezetet Léner Sándor minorita szerzetes 2000 forint összegű adománya biztosította, amelyet teljes összegben a hangszerállomány felújítására, ill. bővítésére fordítottak, az alábbi elosztásban: Űj „minta"-orgona beszerzésére 500 frt. 2 új zongora beszerzésére (á. 250 frt.) 500 frt. 20 hegedű beszerzésére (á. 10 frt.) 200 frt. 8 néma zongora beszerzésére (á. 40 frt.) 320 frt. 2 régi orgona javítására 100 frt. 21* 373