Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Budai László: Idegennyelv-oktatási stratégiák

h) A nyelvi formák automatizálásáról akkor sem mondhatunk le, ha végső célként nem elsősorban a grammatikai kompetencia, hanem sokkal inkább a kommunikatív kompetencia kialakítását tűzzük magunk elé. A nyelvi formák automatizálásának azonban nem élettelen, mechanikus, csak a formákra koncentráló drillek segítségével kell megtörténnie. i) A mondatnál nagyobb nyelvi egységek tanítása még nem kellőképpen jellemzett szövegfajtákban történik. Ahhoz, hogy munkánkat ezen a területen is kielégítően tudjuk végezni, sokkal többet kell még tudnunk például a dialogikus, illetve a monologikus beszéd, a szóbeli, illetve az írott szöveg jellemzőiről. E feladat egyre világosabb, de az útnak még csak az elején tartunk, legalábbis a gyakorlati felhasználhatóságot illetően. Az ismertetett módszerek ritkán fordulnak elő az itt bemutatott formájukban. A tanárok tapasztalataik alapján ösztönösen is rájönnek arra, hogy a nyelvtanulás mennyire komplex folyamat, és a siker érdekében nem ragaszkodhatnak csak bizonyos módszerekhez. Az elméletileg jól felkészült pedagógust talán még jobban kísért egy-egy nyelvészeti modell vagy valamelyik más tudomány éppen középpontban álló (hogy azt ne mondjam, divatos) témája vagy hipotézise, amelyből rövid idő alatt állítások — a legritkábban bizonyítások —, mottók születnek és terjednek el, m^jd virágzanak (főként a szakirodalomban, sokkal kevésbé a gyakorlatban), míg egy másik irányzat fel nem váltja őket. A hatásellenhatás sorozatában azután nem ritka, hogy újraélednek valaha már elvetett, ,tudományosan megcáfolt' módszerek. (Persze ténylegesen nem halnak ki a gyakorlatban hasznosnak bizonyult eljárások, legfeljebb nem illik róluk beszélni, de beletartoznak a pedagógus mindennapi munkájának eszköztárába.) Lux Gyula (1925), aki könyvében a nyelvoktatási módszereket kíséri végig a húszas évek közepéig, számos, az idegennyelv-oktatást rövidebb-hosszabb időre meghatározó (nem egyszer béklyóba verő) állítást, jelszót ír le. Több példát találhatunk könyvében a már egyszer elvetett módszerek újraéledésére is. Az alábbiakban zömmel (de nem kizárólagosan) az ő ismertetéseiből sorakoztatok fel sommás kijelentéseket, de eltekintek attól, hogy azok mai értékét részletekbe menően megvizsgáljam. Megpróbáltam az egyes állításokat, tanácsokat, tilalmakat az alapjukul szolgáló diszciplínák szerint csoportosítani, ami nem bizonyult könnyű feladatnak, mert legtöbbjük — különösen implikációik szerint — több tudomány(ág) hatáskörébe is sorolható lenne. Érdekes és érdemes lenne megvizsgálni, hogy egy-egy állítás, hipotézis szerint inkább melyik módszer kerülne az előtérbe a felsoroltak közül, illetve azok komponenseinek milyen variációi születnének. Az így előálló variációk alapján minden bizonnyal sikerülne ráismernünk annak a számtalan, más és más névvel illetett ,módszernek' a lényegére, amelyek Lux Gyula könyvének tanúsága szerint már a múlt században is, de különösen az utóbbi évtizedekben soha nem tapasztalt mennyiségben árasztották és árasztják el a piacot. De most lássuk az állítások, jelszók, tanácsok és tilalmak gyűjteményét az idegennyelv-oktatás alaptudományainak (nyelvtudomány, pszichológia, pedagógia), néhány határtudományának (pszicholingvisztika, tanuláslélektan, szociolingvisztika) és társtudományának (logika, kommunikációelmélet) sorrendjében, lemondva az éles határvonalak meghúzásának az igényéről: .345