Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Budai László: Idegennyelv-oktatási stratégiák

IDEGENNYELV-OKTATÁSI STRATÉGIÁK DR. BUDAI LÁSZLÓ Ha az idegennyelv-oktatás történetével foglalkozó könyveket (Lux, 1925; Mackey, 1965; Kelly, n. d. stb.) lapozza az ember, először is a ,módszerek' sokasága lepi meg. Ha pedig szerzőiknek módszerükkel kapcsolatos próféciáit olvassuk, nem győzünk eléggé csodálkozni azon, hogy az idegen nyelvek tanításának hatékonysága még mindig csak olyan, amilyen. Az emberi türelmetlenséget, állhatatlanságot — az idegennyelv-tanulás eredménytelenségének talán legfőbb okait — jól ismerő szerzők szívesen jósolják, hogy módszerük segítségével bárki rövid idő alatt elsajátíthatja az adott idegen nyelvet. Azok a szerzők, akik az emberi gyengeségeket még jobban ismerik, azt is hangsúlyozzák, hogy mindezt könnyedén, játékosan teheti a tanuló. Csak egyetlen példát a sok közül: Meidinger több, mint száz évvel ezelőtt így reklámozta francia nyelvtanát: „Praktische französische Grammatik, wodurch man diese Sprache auf eine ganz neue und sehr leichte Art in kurzer Zeit gründlich erlernen kann." (Idézi Lux, 1925.) Nem fukarkodik tehát az ígéretekkel: szerinte „egészen új módon és nagyon könnyen", „rövid idő alatt" és még ráadásul „alaposan megtanulhatja" belőle az ember a francia nyelvet. Hogy miből? Nyelvtankönyvből (Grammja tik)! Amint a későbbiekben látni fogjuk, bizonyos módszerek követőinél a nyelvtanítás szinte egyet jelent a nyelv nyelvtanának a tanításával. Az önreklámozás, a könnyű siker reményének felkeltése elsősorban a magántanulóknak szánt nyelvkönyvekre jellemző. Iskolai idegennyelv-oktatásunk már jóval mértéktartóbb a módszerek számát illetően is. Hosszú évtizedekre visszatekintve is csak a grammatizáló-jordító, a direkt és a közvetítő módszert kell megemlítenünk. (A közvetítő módszer a direkt módszer reakciójaként jött létre. Hidat akart verni a grammatizáló-fordító és a direkt módszer közé, de inkább a grammatizáló-fordító módszer rehabilitációját jelentette.) Napjaink hazai idegennyelv-oktatási módszerét — a ,módszer' szót most is és a továbbiakban is a legtágabb jelentésében használva — leginkább az eklektikus jelzővel illethetnénk. E jelzőnek ugyan nem kifogástalan a konnotációja, különösen nem az a tiszta tudományokban, de az idegennyelv-oktatás módszere aligha lehetne, és aligha volt valaha is másmilyen. Mindegyik módszerre jellemző ugyan az eklekticizmus, de tendenciáikban, komponenseik arányaiban és elrendezésében, az egyes komponensek prioritásában, mellőzésében, sőt, egyenes tagadásában, tévhitükben már igen lényegesek lehetnek a különbségek. A grammatikának és az anyanyelvnek az idegennyelv-oktatásban betöltött szerepéről vallott nézetek azonban mindenkor alapvetően meghatározzák a különböző módszerek karakterét. .333