Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Bertha Csilla: W. B. Yeats drámaírói útkeresése

konok, a szimbolista drámával (kivált Arthur Symone, Villier de I'Isle-Adam, Mallarmé és Maeterlinck hitével és művészetével), a szimbolista festészettel, szcenikával, de a költészetét indító s drámaköltészetére is (főként eleinte) ható angol preraffaelizmussal is. Gondolatilag-tartalmilag a teljesebb, mélyebb valóság keresése, a láthatón túli világ, a szellemi tartomány megközelítésének vágya a közös, formailag az egyszerűbb, őszintébb kifejezési módok kutatása (ami a preraffaelitáknál jobbára csak az elmélet szintjén igaz) s a dekorativitás. Yeats korai darabjai mind kísérletek voltak az újfajta, számára ideális drámaforma megvalósítására, de ezt a célt egyikük sem érte el, csak egy-egy oldalról jobban, másokból kevésbé sikeresen megközelítette. Az egyféle színházi konvenciók, hagyományok rendszeréből nem is lehetett egyszerre kilépni, s másféle tradíciók híján egy teljesen szokatlan, új jelzés- és hatásrendszert kiépíteni. S Yeats elméletei sem tisztázódhattak mind még az első darabok írása idején, hiszen a színházi tapasztalatok is alakították azokat. Ezeknek a korai műveknek egyrészt az ír nemzeti dráma megteremtésében, a költői dráma megújításában van nagy jelentőségük, másrészt mutatják az utat az új, modern lehetőségek felé. Az alakok, események által fölidézett ír mitológiai háttér jó közeg ahhoz, hogy ne a hagyományos módon a drámai csomó szálakra bontásával és a konfliktus felé közeledéssel haladjon előre a dráma, hanem inkább — mint általában a kétszintes drámamodellben

6 — a természetfölötti erők beavatkozását jelenítse meg az egyébként reális helyzetben. A kozmikus hatalmak föltűnése, a földi életet meghatározó voltuk bemutatása a középkori misztériumjátékokhoz közelítette a darabok egy részét, illetve a misztériumjáték egy modern változatát hozta létre. A népi képzeletvilág segítséget nyújt abban, hogy ez az egyébként nem drámai jellegű, inkább közös ünneplésre, hitbeli megerősödésre indító találkozás a két világ, a látható és a transzcendens között drámai központtá válhasson, hiszen a néphitben a tündérek, démonok, az Isten vagy az ördög küldöttei szinte magától értetődően, természetes módon, testi mivoltukban jártak át az emberek közé, lehetett hát velük egyezkedni, vitatkozni. A talán máig legismertebb Yeats-dráma, a Katalin grófnő (

The Countess Cathleen, 1892) ír mítoszra épülő történetében — ahol a grófnő eladja a lelkét az ördögnek, hogy ezzel megmentse népét az éhhaláltól és a kárhozattól, de az Istentől mégis bocsánatot nyer — a Jó és Rossz ütközik össze, miként a moralitásdrámákban, s a földi és a földöntúli rend kapcsolódik egybe a mirákulumhoz hasonlóan. A tökéletes szépséget, jóságot, szentséget megtestesítő grófnő szinte allegorikus alakjában és Sátán-küldötte ellenfeleiben a világ két pólusa — fenti és lenti, mennyei és pokolbeli —, erői állnak szemben, s köztük a parasztok képviselte emberi szféra, a maga különféle magatartásformáival. Megőrzi hát a dráma a mítosznak azt a sűrítettségét, amellyel képes a világegyetemet néhány alakban megjeleníteni, az egyetemességét, amellyel általános törvényszerűségeket és emberi tartalmakat ad, s ugyanakkor konkrét helyhez és néphez kötöttségét is a történetben, az alakokban és a szimbólumokban. A grófnő nemes gesztusában Yeats társadalmi elképzelése is fölsejlik: az arisztokrácia és a parasztság ideális kapcsolata, összefogása, a szinte patriarchális viszonyok visszaállítása biztosíthatna harmonikus életet Írországban. A századforduló táján ez az ősi életforma már Írországban is fölbomlóban volt, s az erősödő középosztályt Yeats mindig lelki szegénységgel, fantáziátlansággal, földhözragadt anyagiassággal azonosította. Ezért öltenek a pokol-küldötte démonok .301