Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)
I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Kelemen Imre—Dr. Szabó István: Az esetgrammatika előzményei és néhány elméleti kérdése
kulcsa stb. A nyelvi kategóriák és kategória-relációk rendszerét Károly Sándor (1970) dolgozta ki beható részletességgel. A mai esetgrammatikusok és a vonzat mélyebb összefüggéseit vizsgáló nyelvészek Bühler (i. m. 235) nyomdokain járnak a tekintetben is, hogy az idő-, hely- és módhatározói elemeket nem sorolják a vonzat fogalmához. Vö. pl. Molnár Ilona (1969). Ezen álláspont helyességében ismét nem akarunk kategorikusan állást foglalni, tény azonban, hogy egyes magyar igekötős igék kötelezően helyhatározót vonzanak: beugrik (az árokba), felmászik (a fára) stb. Az ilyen esetekben, úgy tűnik, a helyhatározó kötelező vonzattá lép elő. Molnár Ilona álláspontját, mely szerint minden cselekvés térben és időben zajlik s ezért a tér- és időhatározó nem tekinthető vonzatnak, némileg módosítani látszik szükségesnek. (Bár az érvelés nem megalapozatlan). A fent említett elődöket követi Elekfi László (1966) is, aki az igei struktúrák leírására bevezeti (a logikából kölcsönzi) a prédikátum-függvényt, és az ige kapcsolási értéke szerint megkülönböztet egyváltozós, kétváltozós, háromés négy változós prédikátum-függvényeket (szerkezeteket), illetve ezek igéit 3. A szerzőnél a kapcsolási érték szerinti osztályozást megelőzi a jelentés szerinti osztályozás, de nincs utalás arra, hogy a kettő között bármilyen összefüggés lenne. Holott bizonyos esetekben ez az összefüggés egyértelműen kimutatható. A létezést jelölő igének az alanyon kívül azért nem lehet más cselekvéshordozója, \ mert a létezés nem átható, hanem a létező dologba zárt állapot (ami persze nem azt jelenti, hogy a létező dolgok nincsenek egymással kölcsönhatásban). A cselekvést jelölő ige által jelölt cselekvés ezzel szemben vagy magára a cselekvőre irányul (visszahat) vagy a környezet valamely objektumára, a tranzitivitás tehát szorosan összefügg a jelentéssel. A jelentés és szerkezet összefüggésének gondolatát Molnár Ilona (1967) az igei vonzatok vizsgálata kapcsán eléggé határozottan fogalmazta meg: ,,A struktúrák grammatikai jegyeinek leírása mindig csak a váza, a gerince annak, amit valamely ige mai nyelvi életéről elmondhatunk. Ha az így kapott képet finomítani akarjuk, akkor elsősorban szemantikai... oldalról kell tovább vizsgálnunk az igei struktúrát." (I. m. 40. A szerző kiemelése.) Károly Sándor (1970:95—136.) a valóságdarabok és a valóságviszonyok tükrözésére (leképezésére) szolgáló nyelvi jeleket ilyen osztályokba sorolja: tárgyak (dolgok, szituációk) nyelvi jelei: N, A; mennyiséglejek: A m m, és a tér-, idő-, módbeli viszonyok jelei: D, B; kategóriák alkotják a nyelv logikaiszemantikai bázisát. A kategóriák különböző relációkba léphetnek egymással. Ennek kifejezésére a szerző függvényeket használ: pl. dolog és cselekvés viszonyának kifejezésére R cse l (N, V) függvényt (ahol R = reláció, csel = cselekvés), dolog és dolog (egyik lehetséges) viszonyának kifejezésére Ri (N 1, N 2): N 1 azonos N 2-vel (pl. 'Ede tanár') stb. Az így létrehozott fogalomkapcsolatok együtt szituációt alkotnak. A szituáció pedig szintaktikai kifejezést kap, amely nyelvenként, de egyazon nyelvben is különböző lehet. Ez a nyelvleírás tehát generatív 3 Az egyváltozós prédikátum-függvények igéi közé tartoznak a létjelölő és történésjelölő igék: létezik, van, nincs, abbamarad, hervad, fénylik stb.; a cselekvést (aninak különböző alfajait) jelentő igék a kétváltozós, háromváltozós és néhány esetben négyváltozós prédikátum-függvények központi tagjai: csinál vmit kérdez vmit cselekszik vmit; háromváltozós: ad vkinek, vmit, köt vmit vmihez (vkit vkihez) stb.; négyváltozósnak nevezhető a hoz ige: vmit vkinek tudomására hoz. 10 177
