Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari József: Henrik Birnbaum szlavisztikai munkássága — Kitekintés egy nyugati szlavisztikai központ műhelyébe

csolatban (különösen ami a balti-szlávot és az abból közvetlenül eredő közös szláv nyelvet illeti), teljesen tisztában van azzal, hogy ezek a fogalmak nem nélkülözik a kétértelműséget és viszonylagosságot. Birnbaum szerint az ősszláv időbeli elhatárolásával szorosan összefügg annak térbeli elhatárolása is —, amely utóbbi még ma is teljesen nyitott kérdés. Ugyancsak vitás az ősszláv helyének, az őshazának a kérdése is. 2. A szláv alapnyelv, illetve ősszláv vagy közös szláv periodizálását illetően eddig még nem alakult ki egységes vélemény a nyelvtudósok között. A hazai szlavisztika, álláspontját legújabban Papp Ferenc akadémikus összegezte Könyv az orosz nyelvről c. művében (Gondolat, 1979:301). Eszerint az őshaza (1. lejjebb) területén az i. e. II. évezredtől számolhatunk a szlávok és a velük szorosan együtt élt balti népek őseinek megjelenésével. Az i. e. II—I. évezredre szoktuk tenni a balti és a szláv népek őseinek szoros együttélését, amely nem csupán közös szavakban, de nyelvtani hasonlóságban is megmutatkozik. Az ősszláv kort ennek megfelelően az i. e. időkre tesszük — ez a mai szlávok őseinek szorosabb együttélését jelenti. A térbeli elhatárolást illetően pedig a következőket írja Papp Ferenc: „ ... a szlávok ősei a Balti-tenger déli része és a Kárpátok között éltek: nem északabbra a mai Rigai-öbölnél, nyugaton talán ... az Oderáig, keleten a Gyeszna folyóig terjedő területeken, nem hatolva a Kárpátok északi vonulatától délre és nem érve el a mai Fekete-tengert." Papp Ferenc adekvát értelemben használja az ősszláv és közös szláv kifejezéseket, Birnbaum azonban lényegesnek tartja, hogy elhatároljuk egymástól a két említett kifejezést, mert szerinte az ősszláv és a közös szláv csak részben fejezik ki ugyanazt, tehát nem szinonimák. E tétel ellen sok neves nyelvész kifogással élt. Birnbaum részletesen megcáfolja ellenvetéseiket, miközben különbséget tesz az ősszláv egy korai és késői korszaka között. Összefoglalóan azt állítja, hogy semmilyen komoly meggondolás nem szól az ellen, hogy ne tegyünk különbséget az ősszláv és közös szláv terminusok között. Az első terminust a szláv alapnyelv alapvonásait feltáró stádiumára alkalmazza, a másodikat pedig a késői, az egyes szláv nyelvek összehasonlítása által a szláv írásbeliség előtti feltárt szakaszára vonatkoztatja. De még az ősszlávnak és közös szlávnak egy ilyen megkülönböztetése esetén is problematikus marad a pontos időbeli elhatárolás felfelé és lefelé egyaránt a korai ősszlávval, illetve a sok tudós által feltételezett balti-szlávval szemben. 3. Ha elfogadjuk, hogy a korai ősszláv mellett még egy távolabbi baltiszláv egység is beilleszthető az indogermán nyelvek fejlődéstörténetébe — fejtegeti Birnbaum — vagy pontosabban: hogy a korai-ősszláv helyett inkább egy balti-szláv egységről kell beszélnünk, akkor tételünk — látszólag — logikátlannak tűnik. Csakhogy a dolog mégsem egészen ilyen egyszerű, mert a korai ősszláv, illetve a közös balti-szláv egymástól való világos elhatárolása azt a feltételezést sugallhatná, hogy a balti-szláv nyelvi egység mind a baltira, mind a szlávra vonatkoztatva egyforma jogú származékként volna felfogható (amit ma nem vitat senki), de ez állítás, mint Meillet Les dialectes indoeuropéens (Paris, 1908) c. munkájának megjelenése óta tudjuk, többé nem állja meg a helyét. E kérdésnek tengernyi irodalma van, Birnbaum nem bocsátkozik részletekbe, csak néhány terminológiai és módszertani megjegyzéssel él. Egészben véve azt mondhatjuk — írja —, hogy mindenütt ott, ahol az összes balti nyelvek között közös megfelelések vannak és így egy ősbalti alapstruktúrára .162