Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Lisztóczky László: Egy Radnóti-vers motívumrendszere. Gondolatok az Erőltetett menetről

menetre kényszerített ember maga válik megtestesült: „vándorló fájdalom"-má. A képtelen sorsot illusztrálják, feszültséget teremtenek az egész mondatot behálózó ellentétek. A menetelés monotóniáját, a lépésenként megújuló erőfeszítést, a nem múló fájdalmat sugallja a gyaloglás fogalmát rokonértelmű szavakkal és körülírásokkal megismétlő kifejezések nagy száma. Ehhez a hangulathoz társul a „földre" — „fölkél" alliteráció is. A rabok teljes elerőtlenedését fejezi ki az archaizmusával is hatást keltő „rogyván" határozói igenév. Testi erejük már nincs a továbbhaladáshoz. Ezt jelzi a „mozdít" ige használata: a sajgó „boká"-ra és „térd"-re rákényszerítik akaratukat. A „szárny emel" kifejezés is arra utal, hogy a lelkierő viszi előre foglyokat. A „visszaszól talán" szintén ezekhez a motívumokhoz kapcsolódik: a menetelő minden figyelmét a gyaloglásra összpontosítja, nem törődik a külvilággal. A szerelem és a halál súlyos érvei: az „asszony" emléke, a „bölcsebb, szép halál" reménye ad erőt az elgyengült testnek a meneteléshez, a fájdalom elviseléséhez, ez a „szárny" emeli ki őt a halál „hívó", a szenvedésektől megszabadító „árká"ból. Sokatmondó az „asszony" szó hétköznapisága, egyszerűsége, meghittsége. A „bölcsebb, szép halál" kifejezés alapmotívuma nemcsak ennek a versnek, hanem az utolsó korszak számos Radnóti-versének. Nem Petőfi „boldog"-nak, „szép"-nek nevezett hősi haláláról ábrándozik itt, hanem — a menetelők lefokozott vágyainak megfelelően — a természet rendje, törvénye szerint valóról. Egy kiforgatott, relatívvá nyomorított értékrend minősíti „bölcs"-nek és „szép"nek embervoltunk végső abszurdumát, a halált. Radnóti okkal félhetett attól, hogy a halálban is megalázzák, annak méltóságától is megfosztják, rettegett az erőszakos haláltól. Sokszor „versre izgatta" az elmúlás, hol: ... egyetlen jaj se hangzik, sírba se tesznek, a völgy se ringat, szétszór a szél... (Nyugtalan órán) Barátainak borzalmas végzete figyelmeztette: ... úgy halnak e korban a költők .. . csak ránkomlik az ég, nem jelzi halom porainkat. .. (Harmadik ecloga) Talán című versében így fohászkodott a „meggyalázott, édes Értelem"-hez: Ne hagyj el, hadd haljak merész és tiszta, szép halált. Az emberhez méltó halál vágya és a csúf halál félelme teszi olyan súlyossá az Ó, régi börtönök sorait: Ó, régi börtönök nyugalma, szép és régimódi szenvedés, halál, költőhalál, fennkölt és hősi kép, tagolt beszéd, mely hallgatót talál, •— mily messzi már. .153