Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Lisztóczky László: Egy Radnóti-vers motívumrendszere. Gondolatok az Erőltetett menetről

,,'Tudós majmok" közé vágyott: ... talán ha köztük élnék, nekem is megadatnék a jó halál kegyelme. (Zsivajgó pálmafán) Az Erőltetett menet második mondata is illúziónak mondja a szép halál lehetőségét. Mint a Hetedik eclogában, itt is elé idéződik a lebombázott otthon szörnyű víziója. A háború alatt, a menetelés során gyakran láthatott romba dőlt otthonokat, felégetett kerteket: a pusztulás látomását fejezik ki szuggesztíven a képek. Azt a benyomást keltik, hogy a kínzó látvány sokszor visszatért képzeletében: a közvetlen élmény, a teljes átélés erejével hatnak a sorok, s a felidézésen túl a fájdalmat, a megrendülést, a félelmet is kifejezik. Ezt az érzést rejtik magukba az egész részletet átitató antropomorfizációk, amelyek az ember halálát vetítik át a tárgyi-természeti világ pusztulásának képeibe: az emberi világ semmisül meg, az emberi élet lehetősége foszlik szét a háborúban. Az erőteljes, gyors mozgást kifejező igék (forog, hanyattfeküdt, eltört) a feltartóztathatatlan pusztulás képzetét keltik, az ember védtelenségét, kiszolgáltatottságát is idézik. A „félelemtől bolyhos a honni éjszaka" — ahogyan Szappanos Balázs elemzése kimutatta —. József Attilára emlékeztető komplex kép: a sötétséget anyagi természetűvé változtatja, rémülettől felborzolódó emberi hajat evokál. Tapadhat hozzá más képzet is: a létünk legmélyéből fakadó ösztönös félelem kifejeződéseként az állatok égnek meredő szőrzetét szuggerálhatja. A „bolyhos" szó ugyanakkor a ,megbolydult" jelentést is asszociálja: mindent eláraszt, állandósul, az éjszaka nyugalmát is feldúlja a félelem. A képek zaklatott, nyomasztó hangulatát erősíti a hanghatás: nagy számban fordul itt elő a szigorú, parancsoló „t", a ropogó „r" és az ötszöri alliterációval kiemelt, a „félelem" szó kimondásába ívelő „f" mássalhangzó. A harmadik mondatban éles fordulat következik. Olyan hihetetlenül visszataszítóak, elrettentőek a pusztulás képei, hogy a költő lelkében kételyek támadnak, a kétségbeesés önmaga ellentétébe csap át. A gondolatváltás más szempontból sem szervetlen: a „bolond" szóval kétszer is jelzett fölényérzet, kívülállás eddig is csak látszólagos volt, hiszen a képek az azonosulást, a részvétet, a költő szorongását is megszólaltatták. A vers első felének érzelmi ambivalenciája, tarthatatlan ellentmondása szűnik meg ebben a fordulatban. A közös sors megrajzolása után itt fordul személyes vallomásba a vers: az „otthonok" többes számát egyes szám váltja fel, az „asszony" szó helyébe „Fanni" neve lép. így a vers első felének alanya a költővel is azonossá válik: ironikusan, kívülről szemlélte saját korábbi bizakodását is. Másrészt az ő egyéni vágyainak súlyát is növeli, hogy nemcsak a saját nevében beszél. A közös szenvedés átélése után tér át személyes sorsára: így benne az adott történelmi helyzet tipikus embersorsa fejeződik ki. A legintenzívebb és legszuggesztívebb hatásfokon: a saját sorsán keresztül megragadott emberi lényeg, a legelidegeníthetetlenebb jogaitól megfosztott ember nevében tiltakozik a háború, a fasizmus ellen. Az előbb képzeletében gyötrődve-szenvedve lerombolt otthont — mindannyiuk közös otthonát •— újra felépíti magában. A pusztulás rémlátomásaival ellentétbe állított idillikus képsor emeli ki a halálmenet, a gyilkoló-pusztító világ összeroppantó hatalmát, .154