Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1982. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 16)

I. TANULMÁNYOK A TÁRSADALOMTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Lisztóczky László: Egy Radnóti-vers motívumrendszere. Gondolatok az Erőltetett menetről

EGY RADNÖTI-VERS MOTÍVUMRENDSZERE Gondolatok az Erőltetett menet-ről DR. LISZTÖCZKY LÁSZLÓ Radnótit 1944. május 20-án hívták be harmadszor is munkaszolgálatra. A szerbiai Bor nevű bányaváros közelében, Láger Heidenauban végzett nehéz földmunkát hónapokon át. Itt írott verseiben dokumentatív hitelességgel ábrázolta a lágerlakók állati sorsát, és látomásos költészettel idézte fel az elhagyott otthont. A Láger Heidenau foglyai a front közeledése miatt augusztus 29-én indultak erőltetett menetben a bori központi láger felé. Mintegy 25 kilométert tettek meg, alkonyatkor érkeztek Borba. Szeptember 15-én újabb menetkészültségre kaptak parancsot. A gyalogmenet első szakaszában 140 kilométeres út állt előttük. A keretlegények fenyegetőztek: aki kilép a sorból, szökni próbál, elmarad a többiektől, a helyszínen agyonlövik. Ezen a napon, a korábbi fárasztó menetelés élményéből, az újabb meneteléstől való szorongó félelem lelkiállapotában alkotta meg a költő Erőltetett menet című versét. A közeledő halál árnyékában még egyszer szintézisbe forrasztotta lírájának tartalmi és formai értékeit: Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked, s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet, de mégis útnak indul, mint akit szárny emel, s hiába hívja árok, maradni úgyse mer, s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán, hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál. Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok fölött régóta már csak a perzselt szél forog, hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa, és félelemtől bolyhos a honni éjszaka. Ö, hogyha hinni tudnám: nemcsak szívemben hordom mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon; ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár, s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken, a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen, és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt, s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, — de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek! Ne meni tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek! .149