Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Nagy József: A szocialista mezőgazdaság megteremtése Heves megyében

Termelőszövetkezetek mozgalmi adatai Időpont Szövet- Összes kezetek közös száma ter. kh. Családok Tagok száma száma 1956. IX. 30. 1956. XII. 31. 1957. III. 31. 1958. III. 31. 142 56 704 79 33 568 105 34 419 101 35 212 6377 3423 3405 3748 7985 4392 4309 4483 Amint az adatokból látható, az 1956 őszén feloszlatott 63 szövetkezetből 1957 márciusáig 26 már újjáalakult és megkezdte működését. Nem tudunk teljesen világos képet alkotni arról, hogy hány család választotta újra a szövetkezeti utat ebben a zavaros időben, de kétségtelen tény, hogy ezeket senki nem kényszerítette a szövetkezetekbe, hanem azért léptek újra a közös gazdálkodás útjára, mert belátták, hogy egyéni érdekük is ezt a választást írja elő számukra. 1958 tavaszán a szövetkezeti földtulajdon már csaknem 2000 holddal haladta meg az 1956 decemberi szintet és a kilépések ellenére ezer fővel volt több a szövetkezeti tagok száma, mint 1956 decemberében. Kétségtelen tény, hogy a termelőszövetkezetek 1956 előtt nem minden esetben gyakoroltak vonzó hatást az egyénileg dolgozó parasztságra. Ez volt a szövetkezeti mozgalom kialakulásának időszaka, amikor még csak az első lépéseket próbálgatták szövetkezeti gazdáink, s a fejlődés nem volt egyenes vonalú. Voltak olyan községek — főleg a hatvani járásban — ahol négy-öt család alkotott egy szövetkezetet, viszonylag nagy földterülettel, azonban sem elegendő gép, sem elegendő igaerő nem állt rendelkezésükre. Sok esetben éppen ezeknél hiba volt a munkafegyelemmel is. Természetesen az ilyen szövetkezetek nem szolgáltak példaképül a falu lakosságának. Voltak azonban már ekkor is olyan községek, ahol a szövetkezeti gazdálkodás komoly eredményeket ért el és az egész falu lakossága előtt bebizonyította a szocialista nagyüzemi gazdaság fölényét. A mezőtárkányi szövetkezetek, a füzesabonyi Petőfi, a tiszanánai Lenin, a hatvani Lenin, az atkári Micsurin és más szövetkezetek tagsága jó munkával és magas teméseredményekkel mutatta meg, hogy mire képes a szövetkezeti gazdálkodás. Ezek a szövetkezetek kiállták az ellenforradalom viharát is, s leküzdve a nehézségeket, évről évre tovább fejlődtek. A ter. melőszövetkezetek az ellenforradalom után is a növénytermelésben állandó fölényben voltak az egyéni gazdálkodókkal szemben és mind kalászosokból, mind kapásnövényekből többet termeltek, mint a szétaprózott paraszti gazdaságok. Főbb növények termésátlaga a szövetkezetekben és az egyéni gazdaságokban: [3] 286