Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI „TIMSÓGYAR" DR. SOOS IMRE—DR. SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN A timsó egyike az ember legrégebben ismert és használt vegyszereinek. Az ókorban már nagyon sok mindenre alkalmazták, vérzéscsillapító gyógyszerül, bőrök és gyapjú cserzésére, valamint festék készítésére. Kezdetben csak a természetben néhol előforduló timsós vizet párologtatták be, a középkorban azonban már ismerték annak a módját is, hogyan lehet a timsókőből, a ma alunitnak nevezett ásványból előzetes kezelés után timsót kioldani. A timsót Európa sokáig keletről kapta, míg a XV. században az akkori pápai állam területén levő, Tolfa mellett igen gazdag timsólelőhelyre nem akadtak. Ettől kezdve kb. 300 évig Tolfa elégítette ki Európa timsószükségletének túlnyomó többségét. A XVIII. században lejátszódott nagy ipari forradalom rengeteg új nyersanyagot és segédanyagot követelt, emiatt a hagyományos lelőhelyek mindenhol elégteleneknek bizonyultak. A timsó iránti keresletet a termelés általános volumenének megnövekedtén túlmenően a textiliparnak, s ezen belül a textilfestésnek abban az időben bekövetkezett ugrásszerű fejlődése indokolta. A festésnek az a fajtája, amelyhez timsó volt szükséges, évezredek óta ismert volt. Már az egyiptomiak is timsópáccal alakítottak ki a festőbuzér festékanyagából, az alizarinból krapplakk-festéket. Európában a festőbuzért a XVI. században honosították meg, a festésnek ez a módja azonban csak a XVIII. században vált általánossá. Közbej átszőtt a timsó iránti kereslet növelésében a papírgyárak fejlődése is. A papír rostjainak megkötésére alkalmazott gyantát ugyanis timsó val csapták ki. A XVIII. század elején még nagyon fejletlen iparral rendelkező Magyarországnak nagyon kevés timsóra volt szüksége. Talán a legtöbbet a bőrcserzők fogyasztottak a külföldön is „magyar bőr"-nek ismert áru előállításához [1], A század végén azonban már sok minden megváltozott hazánkban, az ipari fejlődés folytán rohamosan nőni kezdett a kereslet e fontos segédanyag iránt. Az olaszországi timsógyárak monopolisztikus helyzetük folytán viszonylag drágán hozták forgalomba terméküket. Pontos adatunk nincs az ebben az időben behozott timsó mennyiségéről és áráról, hihetünk 25* .'{87