Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

azonban az első magyar nyelvű technológia szerzőjének, Gergelyffinek, aki szerint „sok pénzt lehetne megtartani a' hazában a' timsónak készítése álta" [2], Az érdekesség az, hogy 1819-ben, amikor ezt Gergelyffí leírta, Magyarország területén már több helyen, elsősorban Heves megyében Párádon, valamint Beregben Munkács körül negyed évszázada folyt a termelés. Igaz viszont, hogy a kereslet rohamos növekedése miatt a behozatal még nem csökkent érezhetően. A legelső timsógyár, amely egyike egyben hazánk legelső vegyipari próbálkozásának, megérdemli, hogy fél évszázados történetével, működésének részleteivel a rendelkezésre álló adatok szűk határai között foglalkozzon a magyar ipartörténelem. 1. A parádi timsó felfedezése Arról, hogy a hazai vizek egyikében-másikában timsó fordul elő, a régi vízvizsgáló orvosok közül nem egy szólt. Stoker Lőrinc a budai vizekben talált timsót 1721-ben [3], Furlani 1738-ban a fertőrákosi vizek alkotórészei között legelsőnek említette a megtalálni vélt timsót [4]. Ezek a megfigyelések azonban egyrészt nem jeleztek nagyobb mennyiségű timsót, másrészt pedig a kémiai analízis fejletlensége, az elemzők járatlansága miatt nem igen építhettek a kortársak e vegyelemezések eredményére. A későbbi vizsgálatok nem is igazolták Stoker és Furlani megállapításait. Az első, aki hitelt érdemlően mutatott ki nagyobb mennyiségű timsót magyarországi természetes vízből, Markhót Ferenc egri orvos volt. Párádon a helybeliek már őelőtte is felfigyeltek egy különös ízű forrásra s azt sósvíznek nevezték el. Ez „a Mátra oldallal szemben levő és attól egy völgy által elkülönített köves hegyen, annak déli oldalán fakad ... Az ásványvizet a hegy tetejéhez közel inkább úgy izzadja ki, nem annyira bugyog" — írja Markhót [5]. A timsóforrás eredeti helyére Kitaibel Pál leírása alapján is rálelhetnénk: „Itt bugyog a timsóforrás, azon a helyen, ahová a Párádról futó domboldal mélyebbre száll és a tölgyes elkezdődik a Vörösvár környékén" [6]. A II. József idejében készült térképek [7] és a különböző épületmaradványok egybehangzóan bizonyítják, hogy a Markhót által felfedezett timsós víz és az ahhoz épített gyárépületek a mai Parádfürdő területén voltak. A parádi timsós víz, mint később Fáy András leírta „sárgás színű . .. A víz íze timsós, összehúzó és téntás vagy is gyenge vas ízű. Ha főzik, barna alja marad: a nyers tölgyfát feketére festi". [8] Markhót Ferenc a köznapi megfigyeléseket emelte tudományos megállapítássá. Heves és Külső Szolnok megye ásványvizeit vizsgálva helyesen állapította meg, hogy a parádi vízben igen sok a „Vitriolum Martiale", a vas-gálic, s mellette timsót is kimutatott. Legjellegzetesebb reakcióként azt írta le, hogy az egészen friss tejet azonnal megalvasztja. Fontos bizonyítéknak tartotta azt is, hogy ,,a bepárologtatás által nyert anyagból egy keveset tűzbe dobva, az felfúvódik" [9]. Hazavitte a timsósvizet, otthon gubacsot 372-