Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

katlanöntőnek nem volt teteje, ami valószínűleg abból a régi megfigyelésből eredt, hogy az ólomgőzök zárt térben különlegesen mérgezőek. Az ólomkatlanok készítésére és javítására nagy mennyiségű ólomra volt szükség. Tanulságosan mutatja ezt a hagymási timsófőző első pár évének számadása: 1789-ben 200, 1790-ben 120, 1793-ban 120, 1794-ben újabb 180 mázsa ólom vásárlása történt meg, öt év alatt tehát 620 akkori mázsa, ami 31 mai tonnának felel meg. [138] Amikor a timsógyárak rosszabb helyzetbe jutottak, s nem vehettek nagyobb mennyiségű ólmot, két rossz ólomkatlanból öntettek egy újat, vagy pedig egy rossz katlan anyagával foldozták meg a többi katlan hibáit. Fontos segédanyag volt a gyanta (,,calafonia") is „az ólom jobban olvadására" [139]. Az új katlanok számára a molnárok készítettek öntőformát fából. Erről szól Angyal József molnár elismervénye 1828-ból „. . . az katlanok öntéséhez Formát készítettem, melly napszámos Áts munkám tíz napot tészen, egy forint lévén napi bérem ... ezen 10 azaz tíz vforint nekem hiba nélkül megfizettetett.. . [140]. VIII. Kristályosítás. A kellően besűrített timsóoldatot még forrón az ún. lúgoskamrában levő fadényekbe öntötték. A lúgoskamra berendezését az 1834-es és az 1839-es leírásból pontosan ismerjük. Eszerint 4—4 vasabronccsal ellátott 8 „lúgtartó kád"-ban történt a kristályosítás. Egy-egy ilyen kád 30 akós (kb. 15 hl-es) volt. Volt ezen kívül 4 apró kád, 2 rocska, 4 dézsa, 1 lajt és különböző eszközök is a lúgoskamra felszerelése között. [141] A fakádban, míg az oldat lehűlt, a feloldott timsó túlnyomó többsége kivált. A 80°-on telített timsóoldatból 30°-ra lehűtve már nem egészen egy tizede marad a timsónak még oldatban. A teljes kikristályosításhoz általában 2 napig hagyták állni a timsóoldatot. A kivált timsókristályokról a visszamaradt oldatot, az ún. anyalúgot leöntötték, de nem öntötték ki, hanem a lúgtartó kamrában levő 50—60 akós (25—30 hl-es) anyalúgtartó kádba öntötték. Az anyalúgot ugyanis később ismét bepárolták, hogy a benne levő timsót kinyerhessék. Ha azonban azt tapasztalták, hogy a kapott timsókristályok nem fehérek, hanem zöldes, sárgás színűek, tudták, hogy az anyalúgban rendkívül felszaporodtak a timsót kísérő szennyező anyagok. Ha az ilyen oldatból a timsó maradékát is ki szerették volna venni, a timsóval együtt máimás sók is belekerültek volna a kristályosodott termékbe. Ezért az ilyen anyalúgot olcsó áron eladták a környékbeli lakóknak, vagy kereskedőknek. 1830-ben pl. Rózsa Konstantin „egy hordó Anya lúgért 5 vfrtot" fizetett. [142] A kristályokat úgy vették ki a kádakból, hogy a vasabroncsokat leverték róluk, ami által a kád dongáira esett szét, s hozzáférhetővé váltak. Az így kapott nyers timsót tölgyfavályúban kevés hideg vízben megmosták, közben kefével a rárakódott szennyezéseket is eltávolították róluk. 398-