Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

kamra és a timsót szárító kamra egy fedél alatt voltak, ennek összes hossza 11, szélessége 10 öl (= kb. 20x19 m). [133] A hutában épültek a timsófőző kemencék kőből. Méretük: 8x3,5 ölx7 sok (kb. 15x7x1 m). A kemencében volt, vas állványzaton az ólomból öntött timsófőző katlan. Párád timsógyárainak hutáiban 4—4 kemence, így 4—4 katlan is volt. A katlanok mérete: 4 öl hosszú, 1 öl suk széles, 1 suk 5 coll mély, 1 coll vastag. Minden egyes katlan fölött volt egy-egy 16 akós (kb. 8 hl) fakád, mindegyiken 4 vasabronccsal. Ezek a kisebb (ún. lúgbocsátó) kádak arra szolgáltak, hogy ezekből csorgatták hozzá az ólomkatlanba a timsólevet az elpárolgott víz pótlására. A bepárlást addig folytatták, amíg már gazdaságosan kristályosítható sűrűséget értek el. Valószínűleg nem volt egységesen kialakult gyakorlat arra vonatkozóan, meddig érdemes az oldatot betöményíteni. Scholz szerint 1,450-—1,525 fajsúlyig párolták be a timsóoldatot [134], Szabó József szerint 28—30°Bé-nál hagyták abba a főzést, ami kb. 1,25 fajsúlynak felelt meg. Legvalószínűbb az, hogy Párádon annak idején úgy jártak el, ahogyan Gergelyffi is tanácsolta: akkor a legjobb abbahagyni a főzést, amikor a nyers tojás éppen lebeg. Ahhoz, hogy ezt a sűrűséget elérjék, 1—3 napra volt szükség. A timsófőző hutában folyó munkát jól jellemzik az ott használt eszközök. 1839-ben az alábbi eszközöket leltározták fel itt: „katlanvágó csákány 6, véső 4, vasbankó 3, fejsze 1, vasrúd 2, üsztöke 4, húzóvas 2, ólomolvasztó vaskanál 3, vasfazék 1, csapot kiütni való vas 1, csaptisztító kés 1, czinpróba pohár 2 . . . vasvilla 2. vaslapát 2, görbevas 1 .. [135], A, katlanok kiszolgálására — a gyár teljes üzemeltetése idején — három katlanost tartottak havi 10 frt fizetéssel, „kik különösen és szüntelen az két hutára gondot viselnek és a főzésre, tüzellésre vigyáznak. Reggelenkint hideg lúgokat eresztenek az hutába, mely estig, estve pedig, mely reggelig elegendő. Minden nap soroznak, azaz egy nap egy éjjel ki a folyó csapokra vigyáz. Ünnepekre hasonlóképpen. Kivévén karátsonkor, húsvétkor, pünkösdkor kioltatnak az huták, mlgos uraság kegyes rendeléséből, akkoron bézárattatnak az huták. Szinte ezek az szükséges fát magok hordják az hutába." A katlanosokon kívül napszámosok is tevékenykedtek a hutában, „mikor katlan tisztítódik vagy az megtöltetik, hogy annyival hamarább bégyújtassék" 6 ember segédkezett. [136] A katlanok anyagául a könnyen karcolódó, deformálódó, tehát elég gyorsan tönkremenő ólmot alkalmazták, ezért az üzemnek be kellett rendezkednie az ólomkatlanok javítására, sőt készítésére is. Azért alkalmazták a timsógyárak a mechanikai szempontból rossz tulajdonságokkal rendelkező ólmot, minthogy a timsó oldatában savanyúan hidrolizál, emiatt oldatában kénsav jelenik meg. A kénsavnak pedig — tudvalevőleg — a közönséges fémek közül legjobban az ólom áll ellent. A katlanöntés a huta mellett katlanöntőben, másképpen ólomolvasztó kemencében történt. A parádi katlanöntő oldalfalának méretei: hosszúság 1 öl 3 sok, szélesség 1 öl 5 suk, magasság 1 öl (kb. 3x3x2 m) [137]. A 397-