Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

A régi timsóbánya tavának „kerületje 46,5 ölet tészen, mélysége pedig egy ölet", hossza „16 öl 4 suk", szélessége „10 öl 4 suk" [117]. Mai mértékegységek szerint ez azt jelenti, hogy ez a tó kb. 30 m hosszú és 20 m széles, 2 m mély volt. A tó vizét zsilip zárta le („3 öl hosszúságú és 1 öl magasságú tornác"), „melyen által a tóbeli víz lecsapoltatik". [118] A timsós tó oldalát kővel rakták ki úgy, hogy az összegyűjtött víz ne szivárogjon el. Olykor azonban a nagy eső a kőfalat is megrongálta, azonkívül sok sárt, olykor egész kődarabokat is belehordott a tóba. Emiatt gyakran kellett a kőfalat javíttatni, a tófeneket tisztíttatni. A sok kellemetlen tapasztalat alapján 1834-ben „jó vastag töltést tsináltattak, hogy a hegyről földet be ne hordjon a víz, mikor esik az eső. A kerítése a tónak bé van fonva vesszőből, a közepe a töltésnek jó erős karókkal s úgy földdel be verve." A timsós tóból vizet lehetett ereszteni a részben kőbe vájt, részben kőfallal körülvett ..stolná"-ba (tárnába), amely egyben a timsós természetes vizek összegyűjtésére is hivatott volt. „A stolna falai, ajtaja, előtt, ahogy béjárása vagyon, két oldalról vagyon kőfal, hossza 5 öl, magassága két száraz földben levő kőfalnak elölről 2 suk, közepe táján 4 suk. A stolna ajtajának a kőfalának torkolatja, ennek magassága 1 öl, 4,5 suk, belülről a tornátza ajtótól fogva fogas, avagy víztartó faláig, az egyik oldalán a kőfalnak hosszúsága 7 öl 2 suk, a magassága a kőfalaknak belülről 1 öl 4,5 suk, víztartó falnak magassága 1 öl 4 tzol, szélessége 4 suk 2 tzol, a kőfalnak vastagsága 2 öl, tégla bódhajtás alatt vagyon végig a tornátz. Víztartó fal alatt vagyon egy fenyüfa cső 3 öles, mely csőben egy vörös fenyüfa csap vagyon téve [119]." A mértékegységek átszámításához: 1 öl = 1,896 m; 1 sukk, suk vagy sok a Magyar Értelmező Szótár szerint „a két ököl és az egymás felé fordított két hüvelykujj együttes hossza", valószínű azonban, hogy ezt egyenlőnek vették a 12 coliból álló lábbal = 0,316 m). A kőfalhoz nem volt alkalmas a helyi, szulfidokkal impregnált Kőzet, mert az idővel szétesett, ezért máshonnan kellett követ hozni. „A stolnánál levő száraz oldalfalakat mindig rakattam, míg a kőben tartott" — írja 1821-ben Wentzel Ferenc „belsőbányai timsóházi factor". [120] A kioldás a lúgházban történt, ide a ,,stolná"-ból vörösfenyőcsövek hozták le a vizet. A lúgház épületének „hossza 11 öl 4 sok, szélessége 5 öl magossága 2 öl, a főfalnak fundamentomán kívül" [121], Ebben a fészerszerű építményben voltak azok a fakádak (kasznyák), amelyekben a kioldás folyt. A Borbála-timsógyárnak 1821-ben történt rekonstrukciója alkalmával 5 fakádat építettek [122]. Minden egyes kádnak 2,5 öl volt a hoszszúsága, 1 öl 4 sok a szélessége, 3,5 sok a mélysége. Négy kád egy magasságban volt elhelyezve, az ötödik mélyebben. A fakádakat állandóan javítani kellett, hogy a timsós víz ki ne folyjon belőlük. Csaknem minden leltári összeírás arról szól, hogy a „lúgot készítő tölgyfakasznyák" a vizet nem állják. Az 1839-es leltár már csak 4 kasznyáról tesz említést. A fakádakba taligával hordották be a timsókövet. Az 1839-es leltározás a lúgházban 36 taligát és 294 „taliga fenéknek való bikfadeszká"-t talált. [123] 395-