Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

III. TANULMÁNYOK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós I.—Dr. Szőkefalvi-Nagy Z.: Az első magyarországi „timsógyár"

A Totovits-féle bányavezetés legnagyobb nehézségét az jelentette, hogy kiújultak a harcok az Orczy-családdal. Akkor, amikor Totovits az árverésen a timsóüzemet megvette, s ezzel a bányahatóságok által adott bányaművelési jogot megszerezte, bízott abban, hogy a társulat által régebben a földesúrral kötött szerződések, amelyek biztosították a fát, s a fa beszállításához szükséges fuvart, továbbra is érvényben maradnak. Orczy József utóda, ifj. Orczy Lőrinc báró azonban megtagadta, hogy akár a megállapított áron, akár másképpen fát adjon az üzemnek, elvette azt a területet, amelyet az 1785-ös szerződésben a bányához tartozónak nyilatkoztattak ki, ugyanakkor az egykor 60 forintra kialkudott bért 500 forintra kívánta felemelni. Totovits először nagy ellenlábasához, az özvegy Orczynéhoz fordult, kérve azt, hogy ő bírja rá Lőrinc bárót a régi megállapodás megtartására [70]. Amikor ez a próbálkozása eredménytelennek bizonyult, 1807 májusában beperelte Heves megye alispánjánál Totovits az özvegy Orczynét [71]. Az alperes válaszában azonban azzal érvelt, hogy a Társulat felbomlásával új helyzet állott elő, amelyben a régi megegyezések nem érvényesek. Különben is az Orczyaknak új szerződést kellett kötniök Grassalkovits herceggel, magasabb bért kell fizetniök, ezért kellett a bért 450 forintra emelni. Fát pedig azért nem tud adni, mert a herceggel kötött új szerződés korlátozta a fakitermelés lehetőségeit, az erdőket vágásokra osztották fel s évente csak egy-egy vágást termelhetett ki, ez a famennyiség viszont magának is csak szűkösen elég a saját timsóüzeméhez, üveghutájához, valamint a hamuzsírfőzőjéhez. Orczyné válaszának azt a részét, amely magára a timsófőzőre vonatkozik, érdemes szó szerint idézni, rávilágít ugyanis a timsófőző állapotára. Minden bizonnyal túlzott a grófnő néhány kitétele, de az is biztos, hogy a bánya teljesen elhanyagolt voltára utaló néhány megjegyzése nem jár messze a valóságtól: „Hogy a földet, amely a timsóérc felett vagyon, nem engedem nékie lehánni, az azért vagyon, mert azon földek urbarius földek. Anélkül is nem volna nékie arra szüksége, mert elég értz vagyon ottan, bár hordatná le, két esztendőre is elég volna. A napszámosait nem fizeti. Dolgozhatna ő eleget, csak volna tehetsége és iparkodása, mindennap jobban hadgya romolni az épületeket, űgv hogy bár az nyarat kiállja, a katianyai, mely 4 volt, már 3 foldozásra felment és így nemsokára teljesen lehetetlenség fog lenni nékie timsót főzni, nem azért mert én hátráltatom és gátolom, hanem azért mert semmi ahhoz szükséges készülettyei nem lesznek már. Egy rost bédült, a vízemelő machinája eldűlt, a tója úgy bé van sankoltatva, hogy vagy sohasem, vagy csak temérdek költség által lehet helvre hozni, az épületeinek rosszasága miatt tűztől nagyon lehet félni." [72] A vitának az lett a vége, hogy Totovitsnak új megállapodást kellett kötnie az Orczy-családdal. Az évi bért végül 300 forintban állapították meg. Joga volt Totovitsnak kézi és igásrobotot igényelni, de annak megadása az uraság tetszésétől függött [73]. Hasonlóképpen az uraság határozta meg, hogy a szerződésben kikötött fát honnan adja; szinte rend387-