Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Nagy Andor: A kulturális (szórakoztató) televízió didaktikai, nevelési funkciója

házi, ill. a televíziós élmény befogadására, a sajátos nyelv megismerésére nevelne. A vizuális kultúrát számos, képzőművészetekkel kapcsolatos műsor igyekszik fejleszteni. Ide soroljuk a tárlatlátogatásokat, múzeumlátogatásokat, a különböző képzőművészeti jellegű kisfilmeket, a művészettörténeti sorozatot stb., és nem utolsósorban a „Rajzolj velünk" c. sorozatot. Ez utóbbi műsor is főleg azért jelentős, mert arra ösztönzi kis nézőit, hogy ők maguk is fogjanak hozzá és rajzoljanak, alkossanak. Igen emlékezetes maradt számunkra az 1964. október 18-i műsor. A készülő Erzsébethíd mellett helyezkedtek el a kamerák előtt ülő gyerekek ez esetben. A feladatuk az volt, hogy rajzolják le a hidat. A felszólítás nyomán nemcsak a kamerák, de a képernyők előtt ülők is ceruzát fogtak. Az adás közben többször megjelent a képernyőn a híd képe, s ez megkönnyítette az otthoniak rajzolását. Már az előzőekben utaltunk arra, hogy hogyan valósul meg a tv gyakorlatában a különböző nevelési területek kapcsolata. E műsort elemezve is számos példát idézhetünk. Az új híd mellett Illyés Gyula verse mutatta be a régi hidat, mit a háború a hullámsírba temetett. Illyés versét Hincz Gyula grafikusművész illusztrálta. A háború barbár pusztítása, és a békés alkotó munka, a munkásosztály erejének, a hídépítők tehetségének dokumentálása rendkívül szerencsésen hatott és újszerű megvilágítást nyert. Közben láttuk az alkotó gyerekeket a képernyőn, majd a nézők előtt játszódott le az értékelés is. A legjobbak reprodukciókat kaptak. A műsor vezetője Xantus Gyula javasolta a gyerekeknek, hogy gyűjtsék a reprodukciókat, ami szintén hasznos az esztétikai nevelés vonatkozásában. Az esztétikai nevelésnek igen jó eszköze a „Ki mit tud" c. televíziós vetélkedő jellegű műsor, mely több ezer lelkes fiatalt ösztönzött arra, hogy foglalkozzon behatóbban a szavalással, prózamondással, énekeljen, produkciószerűen játsszon valamilyen hangszeren, táncoljon stb. Az elődöntő, középdöntő és a döntő újabb és újabb feladatot tűzött a szereplők elé. Pl. új verset vagy prózai művet kellett megtanulniok. Serkentette a képernyőn nem szereplő fiatalokat is, hogy ők is műveljék magukat. Az idősebbek is gyakran úgy fogalmazták meg ítéletüket, hogy „nicsak, ezek a gyerekek mi mindent tudnak!" A bemutatott produkciókat a nézők is értékelték, épp ezért várakozással tekintettek a zsűri döntésére. „Vajon hogy ítél?" „Egyezik-e a véleményünk?" A zsűri értékelése és indoklása a szereplő fiatalok és a képernyő előtt ülő sok százezer néző ízlését is fejlesztette. Sok esetben ezrek izgultak, szurkoltak egy-egy tehetséges, szimpatikus fiatalért. Véleményüket papírra is vetették. Ismeretes, hogy a II. „Ki mit tud" döntőjéből például olyan fiatal került ki a szavaló kategóriában győztesként, kit nem a zsűri, hanem a közönség szavazata juttatott tovább. Segítették a szereplő fiatalokat az osztálytársak, rokonok, ismerősök, barátok, ezáltal ez a műsor a közösségi szellem fejlődését, illetve erősödését is szolgálta. 32