Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Soós Imre: Az egri egyetem felállításának terve (1754—1777)

AZ EGRI EGYETEM FELÁLLÍTÁSÁNAK TERVE (1754—1777) DR. SOÓS IMRE Az irodalom az egri egyetem létesítésének eszméjét kizárólag Eszterházy Károly egri püspöknek tulajdonítja. Az újabb levéltári kutatások eredményei azonban arra mutatnak, hogy az egri egyetem felállításának tervét Eszterházy elődje, Barkóczy Ferenc fogalmazta meg első ízben, nyolc évvel Eszterházy előtt. De az egyetemi épület első kezdeményezése sem Eszterházynak, hanem Barkóczynak nevéhez fűződik. Mindezek ellenére kétségtelen, hogy míg Barkóczy még csak egy háromfakultásos akadémiára gondolt, addig Eszterházy ezt négykaros, teljes egyetemmé kívánta kifejleszteni, s Nagyszombat után az ország második egyetemét szerette volna felállítani Egerben s míg Barkóczy egy kisebb befogadó képességű, egyemeletes épület tervrajzát készíttette el, addig Eszterházy ezt második emelettel kiegészítve, a mai kétemeletes építményt valósította meg. S hogy az egyetemi intézmény két évtizedes vajúdás után sem valósulhatott meg Egerben, arra a magyarázatot a Mária Terézia-féle országos tanügyi reform célkitűzéseivel való összeütközésben kell keresnünk. Az egri egyetem magvát két felsőfokú tanintézet alkotta. Ezek egyike az 1700-ban létrehozott Telekessy-féle teológiai stúdium. A papképzés céljait szolgáló hittudományi főiskolán a XVIII. század közepéig a jezsuiták tanítottak, vagyis az a szerzetes rend, mely országos viszonylatban is a leggazdagabb iskolafenntartónak számított. A püspöki székhelyeken működő hittudományi főiskolák teológiai tudományos fokozatokat nem adhattak, de a jezsuiták nagyszombati egyetemén is legfeljebb a baccalaureatust kapták meg a klerikusok, a teol. doktori fokozatot már nem, mivel tanulmányaik befejezése után azonnal kiragadták őket a lelkészi pályára. Ismeretes, hogy a középkorban az egyház kezébe került a tanügy irányítása. De a XVIII. század első felében a nyugati országokban egyre határozottabban elkülönült az egyháztól, pápaságtól, meg az egyetemes egyház érdekeit képviselő jezsuitáktól s politikummá, állami feladattá vált. Az abszolút uralkodó felismeri, méltányolja a nevelés politikai fontosságát. 1735-ben III. Károly pátensei ezen új igényeknek megfelelően alakítják át a jezsuiták tanulmányi rendszerét. Nem a katolikus egyház ellen irányult az állam részéről kiinduló korlátozás, hiszen az 303