Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Nagy Andor: A kulturális (szórakoztató) televízió didaktikai, nevelési funkciója

hát a mackó, épp olyan rossz példa Böbe-baba. Jellemző pedig népszerűségére, hogy a gyerekek pl. a névnapjára jókívánságokat, rajzokat, ajándékokat küldenek neki, leveleznek vele. A levelekből kitűnik, hogy milyen nagy érzelmi intenzitással figyelik a gyerekek a műsort és hogy milyen gazdag a fantáziájuk, mennyire nyíltak, őszinték. Cica-Micához is az egyik műsor után közel 600 levél érkezett a gyerekektől, melyekben tanácsolták neki, hogy dolgozzon ő is, ne csak az egércsaládon élősködjön, mert az emberek is munkával keresik a pénzt. [9] Az ún. „dackorszak" tipikus problémáit magán hordozó Mazsola és a türelmes, megértő, de következetes, felnőttek példaképét megformáló Manócska is közkedvelt a gyermekek körében, de a felnőttek, a szülők is szívesen nézik műsorukat, sőt meg is szerették őket. ,,. . . a televízió Mazsoláját azért szeretem, mert Mazsola olyan mint a legtöbb gyermek, mint az én kisfiam vagy akárki másé. Közkeletű felfogás szerint amolyan rosszcsont. . . Manócska pedig zsörtölődik, de csodálatosan türelmes. Nem zavarja el maga mellől Mazsolát, nem inti le, nem hallgattatja el erőszakosan. Olyan mint az igazi okos felnőtt. Manócska nagyszerű. Mert nehéz dolog a türelem. Talán a legnehezebb . . . Minden felnőtt varázsló. A játék, a türelem és a jó szó varázsával vezetheti rá a gyereket, hogy küzdés, munka és eredmény nélkül nem teljesülhetnek kívánságai. És talán pontosan arról van szó, hogy ezt a varázslatot mi felnőtt nyelven úgy hívjuk, hogy — nevelés." [10] A világnézeti neveléssel kapcsolatban említést tettünk az ún. kettős nevelésről is. Sokszor Mazsoláék is forrásai a nevelés egy másik szempontú kettősségének. A Mazsola-sorozat egyik műsorában (1965. dec. 11.) szó esett arról is, hogy ne állítsunk kerti törpét, mert ízléstelen mázolt anyagfigurát tenni a kerbe. A televíziót néző gyerekek bizonyára meg is fogadják Mazsoláék tanítását és ezekután valószínűleg nem a legkedvezőbben fognak nyilatkozni itt-ott szüleik ízléséről. — Megjegyzendő, hogy a tv-nek ügyelnie kell arra is, hogy ne sértse a szülők iránti tiszteletet, tapintatot az ilyen ízlést formáló, nevelő jellegű műsor! Az említett példa azt is igazolja, hogy a televízió rendkívül eredményesen tudja szolgálni az esztétikai nevelést is. Épp oly alkalmas a természeti és társadalmi szép megismertetésére, mint a művészi szép bemutatására. A természeti szépségeket bemutató filmek a gyönyörködtetésen túl vágyat ébresztenek a nézőben, hogy közvetlen élményt is nyerjen, igyekezzék a valóságban is eljutni oda. A hétköznapi emberi tevékenységben, a társadalomban megjelenő szépre is irányítják a kamerák figyelmüket. „A televízió különféle beállítású kamerái vezetésével... az emberek között az utcán sétálva, egy könyvtárba, gyárba vagy sportpályára belépve, megkapjuk a társadalmi élethez, a szokványos és intim emberi tevékenységben megjelenő esztétikum átéléséhez szükséges távolságot, s ez által egyre kifinomultabbá válunk a hétköznapi megnyilvánulások eddig fel nem fogott esztétikai hatásai iránt." [11] 26