Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Pásztor Emil: Gondolatok Arany Toldijának szereplőiről

Látjuk hát, hogy józanító szavaival az öreg Bence nem gátolta a fiút céljának elérésében, csak segítette, hiszen egyen­gette útját a boldogabb jövő felé, amikor majd ő, Bence is örömében „ríhat" (XII, 16). Érdekes, hogy Lehr Albert, a Toldi egyéni szereplőiről szólva, Laczfit nem magában, hanem vitézeivel együtt említi („Laczfi és se­rege"). Bizonyára ő is úgy látta, hogy Laczfi maga nemigen segítette Miklóst a célja felé. Laczfi nádornak csak ennyi szava volt főhősünkhöz: „Hé, paraszt! melyik út megyen itt Budára?" (I, 9) Toldi az egész első énekben senkihez sem szól (Arany valószínűleg készakarva szerkeszti így ezt az éneket!), ő csak lát, hall, érez, gondol, és a „szörnyű vendégoldallal" mintha saját magának is mutatná az utat Buda felé: Hosszan, egyesesen tartja félkezével, Mutatván az utat, hol Budára tér el, S mintha vassá volna karja, maga válva, Még csak meg se rezzen a kinyújtott szálfa. (I, 10) Laczfi „elámul rajta mind egész hadával", sőt vitézeihez fordulva elismeri, hogy „ember ez magáért" (I, 11). Jelentős ez az elismerés, mégsem állíthatjuk, hogy a nádor aktívan elősegítené Miklós ügyét. Laczfi vitézeiről sem mondhatjuk, hogy a főhőst „határozottan elősegítik". Arany János így ír róluk: Elvonul a hadnép hosszú tömött sorban, Toldiról beszélnek az egész táborban; Mindenik mond néki nyájasat vagy szépet, Mindenik derít rá egy mosolygó képet: Egyik igy szól: „Bajtárs! mert nem jősz csatára? Ily legénynek, mint te, ott van ám nagy ána." Másik szánva mondja: „Szép öcsém, be nagy kár, Hogy apád paraszt volt s te is az maradtál." (I, 13) Toldi a tábor elvonulta után búsan ballag hazafelé. Laczfi és emberei, jóllehet erősen hatnak Miklós­ra, tevőlegesen nem segítik elő sorsának jobbra for­dulását. És nem ők mint szereplő személyek irányítják Buda felé főhősünk gondolatait, hanem a velük való találkozás. Lehr maga is meg­jegyzi, hogy „a Laczfiékkal való találkozás, mint esemény, csak azért indítja Miklóst arra, hogy cselekedjék, azaz lépést tegyen célja felé, mert már megvolt benne a vitézi élet utáni vágy". [4] Egyébként a sereg nem is tartozik az egyéni szereplők közé, sőt az „egyik" és a , másik" vitéz, aki az előbb idézett részben Miklóst megszólítja, sem okvetlenül két személyt, inkább két csoportot jelent Aranynál: csak eszközök neki a seregben Miklósról alkotott két véle­mény megformálására. Itt jegyzem meg, hogy a tizedik énekben a kocsmáros és a cimbalmos viszont igazi egyéni szereplők, bár Lehr Albert — mint epizódszereplőket — nem osztja be őket egyik cso­portba sem. 267

Next

/
Thumbnails
Contents