Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

kecsességének kifinomult érzékenysége stb.) már a Nyugat első korszak kának prózaíróit, az irodalmi szecesszió művészeit idézi (Szomory Dezső, Szini Gyula, Elek Artúr), sokszor ezek végletes esztéticizmusa nélkül. Egyik legnagyobb eredménye egy újfajta népiesség megvalósítása, amely a forradalmak felé haladó „második reformnemzedék" jelentős vívmánya. Népiességének lényege a néppel való közvetlen azonosulás, lírai melegségű együttélés, olyan polgári szemlélettel, amely egy jobb életért (társadalmi reformokért ^s nemzeti függetlenségért) vívott harcban igazi szövetségesének tekinti a megalázottakat, elnyomottakat. Felfedezi újra a nép erejét, tehetségét, költészetének szépségeit. A népköltészet szimbolikáját egyesíti transzcendens világszemléletével és ezzel hoz mást, mint a népiesség másik jelentős megújítója, Tömörkény István. Gárdonyi művészetében több lehetőség van jelen a magyar próza további fejlődése szempontjából. Lélektanisága és nagyobb szubjektivitása ígér többet. De ebből ered gyengéje is: fő művészi hitvallása a lélektani elemzéssel és líraisággal járó egyszerűség, amely sokszor megakadályozza a komplex, tipikus jellemek és sorsok ábrázolását. Gárdonyi prózája a lehetőségek művészete. A 20. századi magyar próza fő irányai csíráznak benne, hogy szárba szökkenjenek majd Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Németh László és mások életművében, új hatásokkal és új problémákkal gazdagodva. [14] JEGYZETEK [1] Galamb Sándor: A rajzforma fejlődése elbeszélő irodalmunkban. Budapesti Szemle, 1925. október. 578. szám. [2] Lázár Bela: A kilenczvenes évek novellája. A tegnap, a ma és a holnap. Kritikai tanulmányok. Második sorozat. Bp., Í900. 161. Grill. A kérdéssel kapcsolatban figyelemre méltó Lázár Béla sok megjegyzése egy másik helyen is: Újabb elbeszélő irodalmunk. Magyar Kritika, 1897—1898. I. évf. Szerk. Benedek Elek. Lásd még: Osvát Ernő: Idegenek között. — Herczeg új regénye. — Új Magyar Szemle, 1900. március 15. 517. [3] Schopflin Aladár irja: „Gárdonyi természete szerint novellaíró, volt. Nem a nagy formák monumentális mestere, hanem a kis formák finom és gyengéd kezű mívese, nem a tér hatalmas tömbjeivel dolgozó architektúrában volt az ereje, hanem az enyhe, finom vonalak vezetésében, a lágy és harmonikus színek felrakásában." Írók, könyvek, emlékek. Bp. én. Franklin Társulat kiadása. 85. [4] A felszabadulás előtt Futó Jenő könyve az egyetlen, amely áttekinti Gárdonyi novelláit, de kronologikusan a megjelent kötetekre támaszkodik, amelyek — különösen a poszthumusz kötetek — meglehetősen elegyesek. Futó Jenő: Gárdonyi Géza. Hódmezővásárhely, 1930. [51 A magyar irodalom története. 4. kötet. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1965. [6] Lásd P. Szathmáry Károly törekvését, hogy Tolnait, Jókait, Abonyit, Mikszáthot és másokat rábírjon „népies elbeszélések" írására. Idézi Gergely Gergely: Tolnai Lajos pályája. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1964. 247. [7] Tóth László: Gárdonyi és a szabadkőművesség. Különlenyomat az Egri Múzeum 1963. évi (1.) évkönyvéből. [8] Erről: Lázár Béla: A kilenczvenes évek novellája, im. Ferenczy József: Újabb népies elbeszélőink. Irodalmi dolgozatok. Budapest, 1899. 140. Szana Tamás: Újabb elbeszélők. 1889. stb. 17* 259