Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

művészetekben megnő a nép iránti érdeklődés: Bartók és Picasso, Móricz és Kodály jól példázzák ezt. Gárdonyi ilyen irányú „felfedezése" benne rejlik már korábbi műveiben is, de ekkor a népköltészet aktív, tudatos feldolgozásával, a népélet reális bemutatásával és a történelmi témájú művekben teljesedik ki. A folyamatot elsősorban Gárdonyi század eleji regényei és drámái jelzik. Novellái mintha vékonyabban csordulnának ezekben az években. Az 1898-as Az én falum után majd csak 1906-ban ad ki újra novellás kötetet (Két katicabogár). A világháborúig terjedő időszak novelláinak kettős tematikai-eszmei vonulata van: erőteljesebben körvonalazott népi jellemekkel megírt novellák vallanak a nép erejébe, tehetségébe vetett hitről, másrészt jobban feloldódik írói énje írásaiban. így és ezért lesz novelláinak kettős a szemléleti tartópillére: szemlélete egyrészt objektívabb mint a 90-es évek novelláiban, a novellák másik részében azonban továbbra is előtérbe kerül az írói szubjektum, nagyobb helyet kapnak az emlékek, az oldottabb színek és zenei hangulatok. Novellái is — miként regényei és drámái —• a valóság és az író valósághoz való viszonyának variációi. Paraszti témájú novellái mellett megjelennek a városi szegénység életével foglalkozó írások. A Fűtőék című novella már 1900-ban felveti a városi proletárság életének céltalanságát, de bizakodó jövendőjét is. A kisgróf (1904) a külváros szegényei közé visz, nyomorból ácsolt boldogságuk ingatagságát olyan sötét színekkel ecseteli, amely a naturalista novellisták — Bródy, Thury és Kóbor — ilyen természetű alkotásaira emlékeztet. Megjelenik — Gárdonyinál először — a torz, a szélsőségesen különleges figura egy lábatlan csúszó-mászó nyomorék alakjában. A nyomorék álmában az életre kelt halott kisfiú tagadja meg kolduló édesapját. A novella sötét színeit enyhíti a nosztalgia, amivel az író figyeli hősei sorsát. Gárdonyi még ekkor sem ír annyira drámai tagoltságú novellát mint Thury Zoltán, aki már a 90-es években túllép a nyomorgó kisember szimpla alakján, s novellái megtelnek igazi drámákkal, belső feszültségtől fűtött kirobbanó lázadással. (A sztrájk, 1894; Kőművesek, 1894; A vasút, 1894; A szegény emberek pártja, 1897 stb.) Gárdonyi novellája így is remeke az író novellaíró művészetének: közvetlenül a témára koncentrál, egyetlen eseményét ragadja meg hősei életének, de innen egy egész élet múltjára és jövőjére enged kitekintést. Rövid, csattanó befejezése a novella klasszikus tömörségű alkotásait idézi. Az ilyen „naturalista" novellák drámaiságát — említettük már —, fékezi a nosztalgia. Jól mutatja ezt A szürke (1904) című novella is, amelynek buckós térdű, nagyfejű bérkocsis lova Csehovot is idézi, csak Gárdonyinál még a kocsis sem osztja meg fájdalmát és bánatát a szomorúan vergődő szürkével. A város elesettjei vonulnak fel Gárdonyi novelláiban. A társtalanok, a magányosok, akiknek sorsát közvetlenül vagy közvetve teszi tönkre a külső világ. Sajnálatra méltók ezek az alakok, ritkán lázadnak, inkább a sorsközösséget vállaló író együttérzése és szeretete kíséri őket (Veron, 253