Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

amelyet a szerelem old újra békévé. Az örömök, bánatok az életet adó föld körül fordulnak: Kadari Juliska és Sós István eljegyzését az egyesülő negyven lánc föld szépíti meg (Ismerkedések, 1900). Az élet tragikus színeiből dús érzelmekkel emberi sorsok állnak össze. A Levél a kaszárnyából (1900) öngyilkos katonája és a pofozásra panaszkodó levélíró parasztfiúja, A parasztleány (1900) tiszta lelkű leány-hőse egy eddig fel nem fedezett mélységből merülnek fel, helyet követelnek az életben. Gárdonyi szociális látása alig más mint Mikszáthé. Talán csak lélektanilag megalapozottabb, reálisabb. A kiszolgáltatottság döbbenetesen igaz és felháborítóan gondolatébresztő bemutatása a legsötétebb tónus. A török bankó (1896) Borza bácsija, A csonttorkú ember (1898) italra szokott Baczonyi Jánosa egy embertelen világ áldozatai, amelynek megváltoztatása jogos jussként illetné meg őket. Halkan induló vágyak a báróné ékköves gyűrűjétől indulnak a szegénység megváltoztatása felé (Jégvirágok, 1896). A szegénységben csak az egysorsúak összefogása és a külső világ ellenében egy szelídebb ragaszkodás ad vigasztalást (A hídon, 1897; A Riska, 1894). A külső világ csak megronthatja ezt a harmóniát, miként a Pöhölyék (1891—1894) életébe betör az eltorzult erkölcsű, kizökkent világ. Pöhöly Zsófit megrontja, tönkreteszi, Pöhöly Máté tragikus életéért is a dölyfös dzsentri szolgabíró a felelős. A kor lélekben átélt ellentmondásai kényszerítik Gárdonyit egy harmonikusabb és igazabb, becsületesebb és tisztább világ keresésére, más embereszmény teremtésére. Ahol együtt lélegzik az ember a természettel, s az író szinte panteista áhítattal dicsőíti a természet szépségeit (Március, 1895; Gólyák, méhek, kislibák, 1895; Virágok és bogarak, 1895 stb.) A valóság konkrétsága itt már felbomlik, csodák, hiedelmek, babonák és táltosok, mesék kelnek életre (Beszéd a kígyóról, meg más szörnyűségek, 1895; A barboncás, 1897; Tüzek meg árnyékok, 1895). . Gárdonyi hősei nagyon egyszerű világban élnek. Itt lobbannak fel a szenvedélyek tüzei és húnynak ki a tragédiák árnyai. Az egyszerűség két forrásból is ered. Egyrészt Gárdonyi is vallja a Flaubert által Maupassant számára hangoztatott elvet, hogy minden apró kis dologban fel kell fedezni az újat, másrészt a pszichológiai elemzés teremt egy aprólékos analitikus módszert, amely szubjektív líraisággal hoz létre életteljes alakokban újszerű realizmust. Ez a többlet, amit Gárdonyi Mikszáth után hoz, és ezzel ér el mást mint Tömörkény tárgyias, objektív realizmusa. [12] Utaltunk már rá, hogy Gárdonyi és Tömörkény parasztnovellái már fogantatásukban eltérnek. Gárdonyi ezért lesz lírai és szubjektív, míg Tömörkény leíró és objektív. Ezért ír Gárdonyi oldottabb prózát, ezért sikerül elszakadnia végleg az anekdota tárgyias cselekményességétől. Tömörkény igyekszik elmondani mindent hőséről általában, sokszor egészen tudálékosan magyarázgató. Amikor már előkészítette hősének várható tulajdonságait, akkor egyszerre nekifut a történetnek:: „Egyszer aztán, tavasszal. . (Káplár Papp, 1891). Gárdonyi ritkán kezdi így novelláját, s ha előkészíti is, csak nagyon szűkszavúan. Rendszerint azon251