Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Lőkös István; Kazinczy 1813-as Dayka-kiadásának korabeli fogadtatása 225 Dr. Nagy Sándor: Egy fejezet a századforduló prózájából (Gárdonyi Géza novellái)

létrehozni. Az átalakuló kor — az imperializmusba forduló kapitalizmus — nálunk még a feudális maradványokkal is terhelten (dzsentri, nagy­birtok stb.) hatalmas szakadékot jelentett a klasszikus polgáreszmény és a valóság között. Az ebből eredő dezillúzió teszi lázadóvá és az egzoti­kumhoz vagy az egyéniséghez menekülő íróvá a kor novellistáinak több­ségét. A művészi egyéniség kiteljesítése — az adott körülmények között — vagy nagyon nagy buktatókon keresztül sikerült, vagy egyszerű epi­gonná torzult a művész. (A szakembereken kívül ki ismeri ma már például Kupa Árpád, Tábori Róbert, Werner Gyula műveit?) Az új novella, amennyiben újszerű valóságábrázolást (a társadalom elesettjei­ről, az addig háttérbe szorított falusi parasztokról, városi szegényekről és kisvárosi tengődő értelmiségiekről stb.) hozott és újszerű, a régi „beszély" technikájával ellenkező módszert valósított meg (pl. hézagos­ság, balladai cselekményfejlesztés, pszichológiai elemek, a naturalizmus hatásával erős drámaiság, vagy éppen erőteljesebb szubjektivizmus), szembe találta magát Gyulai Pál vagy Gregguss Ágost ellenvetéseivel, akik az eszményítés anakronisztikus esztétikai elvét kérték számon a tárcanovellistákon. A megújuló magyar novella igazában a rajzformán keresztül fejlő­dik ki. [1] Már Jókainál, majd Mikszáth A jó palócok című kötetében is vannak rajzok, amelyek a utódoknál, Peteleinél, Thurynál, Gárdonyinál és másoknál már átveszik a régi novella nevét is. A rajzszerűség — a pillanatnyi vonások felvetítése éles kontúrokkal — megkívánja a sűrí­tést, amely a naturalista novellistáknál — Bródynál, Thurynál, Kóbor Tamásnál — erős drámaisággal egészül ki. Mások — mint Petelei és Gárdonyi — inkább lírával töltik meg a rajzformából kialakított novel­lát. Peteleire, Gárdonyira és Tömörkényre is jelentősen hat a népkölté­szet, balladisztikus komponáló módszerük, a hézagosság innen eredez­tethető. Gazdagon színezik ezeket a jelenségeket a külföldi példáK. Turge­nyev, Csehov, Maupassant még népszerű nálunk is, de már Bret Harte, Mark Twain mellett Gorkijra is figyelnek néhányan. Lázár Béla — a kor prózairodalmának kiváló ismerője és konzervatív kritikusa — nagyon találóan jegyzi meg: ,,Üj formát kerestek mindenütt az új tartalomhoz; az új formát pedig a hasonló czélért küzdő idegen irodalmak mintájára kerestük mi is. . . Csak megfigyeltük a különböző idegent, lestük az igét ajkaikról, az egyik betelt a formájával, a másik visszhangozta a szavát is; kaptunk tolsztojos misztikus sóhajokat, turgenjeffes szoczia­lista életképeket, nietzschei túltengő egyéniségeket, huysmannos beteg alakokat, zolai sötét árnyképeket, maupassantos könnyűvérű asszonyo­kat, míg egy másik csoport elmenekült Jókainak romantikus hőseihez vagy visszakívánkozott a népmesei előadás realizmusához . . . Küzdelem az új formáért, az új szellemért, harcz önmagával, egyrészt lázas vágyó­dás a nemzeti szellemhez, s másrészt kétségbeesett sóvárgás művészi egyéniség kifejtése után." [2] 14* 243

Next

/
Thumbnails
Contents