Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)
II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben
2. Időmennyiség, amennyivel később megy végbe a cselekvés Az az időmennyiség, amennyinek el kell telnie egy meghatározott időpont után a cselekvés bekövetkezéséig, a hasonló előidejűségi viszony analógiájára kétféleképpen határozható meg: a) mennyi idővel valami után? és b) mennyivel később (valakinél vagy valaminél)? kérdésekre adott válaszokkal. a) Azt az időmennyiséget, amennyivel egy meghatározott időpont (időszakasz) után megy végbe a cselekvés, a magyar a -val-vei ragos főnév és az után névutós főnév kapcsolatával határozza meg, míg az orosz ennek az időviszonynak kifejezésére a cnycxa (ritkábban nepea) -j-acc. és nocjie -(-gen. kapcsolatot használja. Pl.: Két évvel a második világháború után — CnycTH ^BJI ro;ja nocjie Bxopoft MnpOBOÖ BOHHU — Hét évvel a háború befejezése után — LIepe3 ceMb Jiex nocjie OKOH TiaiiHa BO H HHI. — Holnaphoz két hétre — ÜT saBrpaumero JIHÍI aepes nBe nejejin. [12], b) Középfokú határozószó (később — no3JKe) mellett az utóidejűség időbeli mértékének kifejezésére — hasonlítás esetén is — a magyarban a -val, -vei ragos főnév, az oroszban a Ha -}- acc. szerkezet szolgál. Pl.: Két órával később megjelent nálam Anton — Ha #BA aaca nosace HBHJCH KO MHE AHTOH. — Péter három nappal később tette le a vizsgát, mint én — Ilexp c^a.'i 3K3aMen na xpH JHH no3a?e aea a. V. Az időbeli végpont meghatározása A cselekvés időbeli végpontját kétféleképpen határozhatjuk meg. Az időfogalmat jelentő főnévvel jelölhetjük az időpontot a) mint a cselekvés folyamatának végső határát, ameddig a cselekvés tart, tartott, tartani fog (meddig?) és b) mint a cselekvés bevégződésének, befejeződésének végső határát (mikorra?). a) A cselekvés-folyamat időbeli végpontjának meghatározásában viszonylag nagyfokú megfelelés van a magyar és orosz nyelv kifejezőeszközei között. Ennek az időviszonynak kifejezésére a magyar a terminativusi (-ig ragos) alakot, az orosz pedig az ennek többé-kevésbé megfelelő Ao -f-gen. szerkezetet használja folyamatos szemléletű igével. Pl.: Tied vagyok, tied leszek koporsóm bezártáig (Népdal) — H XBOH, a ocxaHycb TBOHM ;ÍO rpoóa. [5]. De míg így nincs, addig fegyvert, fegyvert mindhalálig! Tartson bár a háború ítélet napjáig (Pet.) — Ho noná He xaK, 30 xex irop HV;KHQ opyjKiie, opyacne &o caMoft civiepxH! NYCTB npo^ojiaíHTca BoÖHa xoTa ^o^Ha cTpauiHoro cy,ia. [5]. Az utolsó percig vártam önre (Lerm.) — 51 at^ajra nac r0 nocJie;uieH MHiiyxH. E két kifejezőeszköz jelentésköre természetesen nem fedi egymást, bár abban is megegyeznek, hogy mind a kettő szerepelhet az időtartam kettős meghatározásában (-tói ig ~c— jo -j-gen.; (1. 212.1.), valamint abban is, hogy jelölhetik azt az időpontot, amely előtt már végbemehet a cselekvés (1. 216. 1.). A magyar-ig azonban ezenkívül használatos a cselekvés időtartamának meghatározására is. (Vö. A főkapitány egy ideig nem is tudott szólni (Mór.) — HaaajibHHK IIO.IHJI.HH HeKoxopoe Bpena He Mor roBopnxb. 219
