Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

TANULMÁNYOK AZ OKTATÁS ÉS NEVELÉS KÉRDÉSEIRŐL - Dr. Nagy Andor: A kulturális (szórakoztató) televízió didaktikai, nevelési funkciója

A kísérlet a „legtelevíziószerűbb" ismeretterjesztő formának is mondható, melyben nagy szerepet játszik az egyidejűség varázsa. A képernyő előtt ülők láthatják az egész folyamatot, mintegy részeseivé válnak az eseményeknek. Miután látják a kísérletet, az előbb még esetleg kétkedők is kénytelenek tudomásul venni a tényeket. Az egyidejűség (egyenes adás) abból a szempontból is jelentős, hogy jobban leköti a figyelmet. A néző ilyen esetben együtt izgul a kísérletezővel, hogy vajon sikerül-e? Az egyidejűség mellett a televíziós szemléltetés nagy előnye, hogy a képernyőre a leglényegesebbet sugározzák. A kamerák kiemelnek a keretből, közelbe hoznak, szabad szemmel nehezen érzékelhető tárgyakat, bemutatnak veszélyes kísérleteket is stb. Nem véletlen, hogy a kritikák valósággal elragadtatással beszéltek Öveges professzor műsoráról és az „ország legnagyobb előadóterme" elnevezést adták a televíziónak, mely nemcsak terjesztheti az ismereteket, de példát is mutathat a pedagógusoknak. A ,,100 kérdés, 100 felelet" c. műsornak igen nagy a nézőtábora a felnőttek körében is. Ez nem utolsó sorban azzal magyarázható, hogy ma már egyre inkább érzi mindenki, hogy természettudományos műveltségünk felújításra és kiegészítésre vár, újabb ismeretekre van szükségünk. Igen sok felnőtt vélekedett úgy a műsor megkezdésekor, hogy nagyon sokat tanultak a képernyő előtt és azért is nézik szívesen a további műsorokat, mert olyan „érdekes". Természetes az is, hogy a felnőtt nézők olykor elmosolyodnak Öveges professzor „színészkedésén", arcjátékán, viszont a gyerekek tátott szájjal figyelik, s ez a lényeg! Egy-egy televíziós műsor hatékonyságát rendkívül nehéz lemérni. Ez esetben azonban konkrét eredmények is vannak. A műsor hatékonyságát igazolja az a sok-sok kísérleti tárgy, melyet a gyerekek „Öveges bácsi" biztatására készítettek el, a rejtvényekre beküldött tömeges válasz, és nem utolsósorban az emlékezetes 1963 júliusi záróműsor, melyben számos olyan elektromos automata-játék és számítógép mutatkozott be, melyet a gyerekek készítettek. A másik igen népszerű ifjúsági ismeretterjesztő műsor a ,,Kukkantó", mely szintén több éves múltra tekinthet vissza. Ebben a műsorban nem egy tudományhoz kapcsolódnak kérdések, még csak nem is a természetvagy társadalomtudományokhoz, hanem mind a természet-, mind a társadalomtudományokhoz. így érdekesebb, több érdeklődési körű nézőt vonzó lesz ugyan ez a műsor, ugyanakkor felvet egy igen lényeges didaktikai problémát: a mindig világos célkitűzés, a különböző kérdések egymástól való elválasztását, a szünetek közbeiktatását. Ismeretes, hogy ennek a műsornak állandó szereplői vannak. A különböző kérdéseket a gyermeki érdeklődésre alapozva igen szerencsésen fogalmazzák meg. Mivel a kérdések egymástól általában teljesen függetlenek, így egy-egy kérdés megválaszolását pillanatnyi szünet követi, hogy ezalatt a néző lezárhassa az előbbi kérdést magában és felkészülhessen a következő témakör befogadására. A műsor is igen színes. Egyrészt a kérdések érdekessége, másrészt a válaszok szemléletessége teszi vonzóvá. Ötletes színfoltja a műsornak a 21