Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)
II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - 185 Kocsis Károly: Időbeli viszonyok kifejezése az orosz és a magyar igei szó-szerkezetekben
kifejezőeszköznek sok-sok kereszteződése. Pl. a bel- és külviszonyt kifejező eszközöknek megvan az a sajátságuk, hogy hordozhatnak eredeti jelentésüktől eltérő jelentést is: a belviszonyt kifejező eszköz jelölhet külviszonyt is és megfordítva. PL: Egerben — Miskolcon [10]. Az időviszonyok rendszere annyiban egyszerűbb, hogy az időnek csak egy kiterjedése van: a cselekvés a kezdőponttól lineárisan halad a végpontjáig. Ebből következik, hogy a térbeli viszonyokra jellemző irányhármasság jellemzi az időbeli viszonyítást is, amennyiben az időmeghatározások vagy a cselekvésnek kezdőpontjára (mióta?; mikortól fogva?), Vagy időpontjára, illetőleg időtartamára (mikor?), vagy pedig végpontjára (meddig?; mikorra?) mutatnak. Az időviszonyok közé soroljuk a cselekvés időbeli mértékének meghatározását is (mennyi ideig?; mennyi időre?; menynyivel valamely időpont előtt vagy után? stb.). A cselekvés mozgás jellegéből következik az időviszonyoknak egy más természetű sajátsága: az a viszony, amelyben a cselekvés a közelebbi meghatározására szolgáló időponttal, illetve időszakasszal van. A cselekvés végbemehet az időszakasz előtt, az időszakaszban és az időszakasz után, vagyis a cselekvés lehet az időszakaszhoz viszonyítva előidejű, egyidejű és utóidejű. Ez a magyarázata annak, hogy a mikor? kérdésre felelő időmeghatározások igen sok viszonyárnyalatot fejezhetnek ki. (Lásd a táblázatot a 203. lapon.) Amint a felsorolásból kitűnik (I. fejezet), az időviszony kifejezésére szolgáló eszközök túlnyomó többsége eredetileg a térviszonyok meghatározásának volt eszköze és még ma is az. Ez a körülmény azonban csak látszólag könnyíti meg rendszerezésünket. A térviszonyt jelölő kifejezőeszközöknek fentebb említett sajátsága (a különféle kereszteződések) az időviszonyok jelölésében még tovább szélesedett, s a két nép szemléletének. gondolkodásmódjának megfelelően még mélyebb eltérésekhez vezetett Pl.: Az alatt —no£-f- instr. kifejezőeszközök térviszonyjelentésben általában szabályos megfelelést mutatnak. Csak éppen a „város" szó és a városnevek mellett jelenti az orosz no^ -f- instr. a „közvetlen közel"-t (a város alatt, még nincs bent, de már a kapu előtt van). Viszont idő jelentésben a magyar az alatt névutót a közben, folyamán névutókkal szinonim jelentésben használja, valamint a cselekvés végbemenésének időtartamát fejezi ki vele, míg az orosz a városnevekkel kifejezett térbeli viszony analógiájára azt fejezi ki a no/t -f- acc.-szal, hogy a cselekvés közvetlenül a főnévben megjelölt időpont vagy időszakasz előtt ment vagy megy végbe. Pl. Kovácsné egész étkezés alatt egy árva szót sem szól. — Az ötéves tervet négy és fél év alatt teljesítettük. — LÍTO-TO oueiu. xapoinee CHHJIOCI> eít 110,5 yipo (IlaHOBa). A mögött, mögé névutót a magyar néni alkalmazza időviszony jelölésere, mert e két névutó jelentéskörében bizonyára nem volt olyan árnyalat, amely ezt indokolttá tette volna. Viszont az oroszban a YA CTOJI — öa CTOJI OM térviszony jelentések már közel állnak az étkezés fogalmához (az ebédhez, vacsorához). Ezek a fogalmak pedig időben lefolyó jelensétgek, s időviszony jelölésére alkalmasak. Érthető, hogy a YA CTOJI, 3A CTO201