Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bihari J.—Dr. Tóth I.: Nagy orosz nyelvészek II. F. F. For tuna tov és a moszkvai nyelvészeti iskola

A dialektusok meglétét a nyelvnek az a tulajdonsága okozza, hogy változik. Minden nyelv változik attól a társadalmi környezettől függően, amelyben létezik a dialektusok összessége: ezek a társadalom jellegétől függően lehetnek szociális, vagy területi dialektusok. A dialektusok sorsát a társadalom tagjai közötti kapcsolat határozza meg. Ha e kapcsolat szo­ros, egy adott nyelv dialektusai egymással közös változásokat élnek át, és fokozatosan egységesülnek. Mennél inkább hatnak a széttagoló erők, annál önállóbban fejlődnek a nyelvjárások. Természetesen egy nyelv dialektáhs tagozódására másképpen is hatással lehetnek a társadalmi viszonyok. Minél kezdetlegesebb egy társadalom, annál kevesebb különb­ség van a nyelvében: csak a helyi dialektusok fejlődnek ki benne, a szo­ciálisak nem. Ka a primitív társadalom, vagy társadalmi szövetség között a kapcsolatok gyengék, akkor a helyi dialektusok könnyen önálló nyelvvé fejlődnek. Azonban a társadalmi szövetségek közötti kapcsolatok erősöd­hetnek is: ez a dialektusok egységesüléséhez vezet. Űj társadalmi formá­ciók is létrejöhetnek az egyes független társadalmak szövetsége révén. Ha ilyenkor rokon nyelvek kerü]nek egymással érintkezésbe, ez a kiegyenlí­tődés irányában hat. „Ezért valamely nyelvcsalád történetét nem lehet úgy elképzelni, mint az egyes rokon nyelvek fokozatos differenciálódását; a rokon nyelvek viszonya sokkal bonyolultabb lehet, éppen annak következtében, hogy egy közös nyelv ismert dialektusai, miután szétváltak, később újra egye­sülhetnek és közös életet kezdhetnek, azután újra széteshetnek" [13]. Ez a kép, amelyet Fortunatov a nyelvcsaládok nyelvi fejlődésének irányáról, lehetőségeiről megrajzol, sokoldalúbb és körültekintőbb, élethez közelállóbb, mint ahogyan Schleicher híres nemzetségfája alapján hosszú ideig elképzelték. Fortunatov hipotézisével jobban meg lehet magyarázni az egyes nyelvi jelenségek sorsát, mint a merev nemzetségfa elmélettel, amelynek merev mechanizmusát szinte napjainkig nem tudta legyőzni a nyelvtudomány. Meg kell jegyeznünk, hogy Fortunatov e megállapítá­sait olvan alapelvnek tekintette, amelyet az alapnyelvi formák kikövet­keztetésével messzemenően alkalmazott. Olyan formákat igyekezett meg­állapítani, amelyek tekintettel voltak az egyes nyelvek fejlődési tenden­ciáira. Nem tekintette az alapnyelvet merev egésznek, hanem dialektusok összességének és az egyes nyelvek fejlődése alapján arra törekedett, hogy a legapróbb részletekbe menő pontossággal rekonstruálhassa az egyes dialektális sajátságokat is. 3.5. Nagyjelentőségű F. F. Fortunatovnak a szó formájáról szóló elmé­lete. Ezt az ún. teljes szavakra tartotta érvényesnek, amelyek a partikulák és indulatszók kivételével az összes szófajt magukban foglalták. Mit nevezett Fortunatov a szó formájának? ,,Az egyes szavak e terminusnak szoros értelmében, mint már láttuk, az egyes szavaknak azt a képességét értjük, hogy a beszélők számára ki tudják emelni magukból a szó formai és tőelemét" [14], Formális és alapvető tulajdonság együtt alkotja a szót. A nyelvi for­mák nem elszigetelten élnek. Kapcsolatuk mindkét csoportnál kettős: az anyagi, vagy alapvető tulajdonságot kifejező részük kapcsolatban van 176

Next

/
Thumbnails
Contents