Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bakos József: Az első magyar nyelvű Orbis Pictus nyelv járástörténeti adatai és tanulságai

Tudományos Gyűjtemény egyik közleménye (1828. X. 68), baranyai, közelebbről ormánysági tájszónak jelzi, s „kisded zsák" jelentéssel értelmezi. Dömötör Sándor a szó dunántúli előfordulásait szedi sorba (vö. MNy. LVII, 216). Az Orbis különben nemcsak a cuka~tzuka~czuka szó alakjára, hanem egy sajátos jelentésvariánsára vonatkozólag is értékes forrásunk. h) tégláz (,vasal'): Az Orbis 1669-es kiadásának magyar szövegében olvashatjuk ezt a mondatot is: ,,. . . a' fzabo . . . megtéglázza a' varáfokat a' téglázo-vaffal. . (LXI). A tégláz, megtégláz, téglázó vas szavakat is mint jellegzetes tájszókat kell számontartanunk. Az eddigi gyűjtések elsősorban Vas, Sopron, Zala megyék területéről közlik (vö. Vértes: Nyelvj. tanu.lm. I. Nyelv. Füz. 9. sz. 48. 1: tégláz (,vasal'), téglázó vas (,vasaló'); Beke (Nyr. LXXVII, 79—80) a Vas megyei Ivánéról közli szavunkat: téglázóvas. A Nyr. több közleménye (pl. LXXI, 122; LXXII, 254) „a Zalafolyó mentén" használatos tájszavak között emlegeti a tégláz (,vasal') szót. i) reznek Ennek a szónak jelentése az Orbis nyelvében „vízityúk" (XXI). A MTSZ közli ugyan e tájszót, de bizonytalan lokalizálással. A Nyr. (LXXIV. 213) Veszprém megyéből adatolja, de egy, az eredeti jelentéshez alig kapcsolható jelentésvariánst társít hozzá: „nem rendes magatartású, gyakran trágár beszédű ember". Még egy problémát szeretnénk részletesebben előtérbe állítani. Igen tanulságos a későbbi magyarországi Orbis kiadások nyelvében jelentkező változások kérdése is. A nürnbergi 1669-es kiadás magyar szövege a későbbi magyarországi kiadásokban sem módosult nagyobb mértékben. A változás azonban mégis tanulságos. Összehasonlítottuk a Brassóban 1675-ben megjelent, a lőcsei 1685-ben napvilágot látott és ugyancsak Lőcsén 1728-ban kiadott Orbis szövegét, s azt állapíthattuk meg, hogy az első, hazai nyomdában, 1685-ben megjelent Orbis szövege nem változott, s azok a sajátságos nyelvjárási jelenségek, amelyek jellemezték az 1669es kiadás nyelvét, szinte változtatás nélkül jelentkeznek ebben az 1685-ös lőcsei kiadásban is. A változás irányában legfeljebb ott van elmozdulás, hogy néhány szélsőséges nyelvjárási sajátság kezd háttérbe szorulni. Pl. már keveredik a -ni és -nyi főnévi igenévképző (tselekednyi: de véghez vinni stb.) a többi sajátság, így az a utáni o-zás (ágokon), az -ét (tanét), a zártabb ragok (-bul, tul), a gemináció (erőssen), az 1-ezés stb. megmaradt. Szinte változtatás nélkül jelentkeznek azok az alaktani „nyugati" jellegű sajátságok is, amelyekről dolgozatunkban is szót ejtettünk. így került át sok nyelvileg nyugati jellegű sajátság keletre is. Az 1728-as kiadásokban már nagyobb mértékű a változás, és éppen azok a nyelvjárási sajátságok tűnnek el, amelyek annyira jellemezték az 1669-es kiadás nyelvét. Az ö-zés teljesen eltűnik, az Z-ezést a j-zés váltja, az á utáni o-zás nincs meg. A főnévi igenévképző -ni formában funkcionál, az ét helyett az ít képző szerepel, az erősebb gemináció eltűnik, a hatá168