Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1967. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 5.)

II. TANULMÁNYOK A NYELV-, AZ IRODALOM- ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNYOK KÖRÉBÖL - Dr. Bakos József: Az első magyar nyelvű Orbis Pictus nyelv járástörténeti adatai és tanulságai

rozóragok zártsága megszűnik, a -doz képző szerepét a -dos veszi át stb. stb. A szókincsben is megindult a változás. Az alaki tájszók változása következetes (pl. jánto—jánta helyett gyanta). Míg az 1685-ös kiadásban szinte valamennyi jellegzetes „nyugati" „dunántúli" tájszó szerepel a szövegben, az 1728-as kiadásban már nem olvashatók ezek a szavak. így kimaradnak pl. a következők: sudárival, helyette csak a fényével szerepel, az onnénd szó onnét alakban jelentkezik, teljesen eltűnnek a következő szavak: fityelék, kanaf, subica, az olló, rag, szelemen szinonima sor hiányzik, úgyszintén a börü is. A legrégibb szójegyzéki, szótári „örökség" szavai (Calepinus, Szikszay Fabricius, Szenczy Molnár, a Januaszótárak) szinte kivétel nélkül eltűntek: alattság (.hajókötél'), bötke — bötkő—butkó (,csomó'), tetem (,csont'), buc (,comb'), bányászna (,érc'), csélcsapó (,fecsegő'), pennavális (,pennatartó'), csekle (,tőr'), kalmármarha (.áru') éltető állatok (,elemek'), áros (.eladó') stb. stb. Azok a szavak, amelyek Comenius Janua kiadásainak magyar szövegébe mint szótári örökség kerültek be (pl.: macskaméz, kűritől, zumaraz, feal, zomakkigyó, kankalék, cölönke, koszperd stb.) az első magyar nyelvű Orbisban is funkcionálnak, de a későbbi kiadásokban már nem kaptak szerepet. A XVIII. századi Orbis kiadásokból az előbb feltüntetett szavak mind eltűntek. Elsősorban azért, mert az élet is túladott e szavakon, és az eleven tankönyv élő nyelve nem tűrte meg e szavakat. Ebben az időszakban kerültek be az Orbis magyar nyelvébe azok az idegen szavak ép tükörszavak (tutor, szuperlát, prókátor, falastrom, lajbli, bál (,kötés'), trébely (,Triebel'), szentenciáztat (,tömlöcre ítéltetik'), Traktír-ház, Ispotály, hostátok, hébér, sámoly stb. (vö. J. A. Comenii Orbis Pictus in Hungaricum, Germanicum et Slavicum . . . Pozsony, 1798; Szombathy János átdolgozásában!), melyek az első magyar Orbis nyelvében még nem találhatók. Különben a régebbi iskolai tankönyvek szókincsét, különösen az úgynevezett szakszókincsét jellemezte, hogy mentesek voltak az idegen terminológiáktól, a fordítók ui. igyekeztek mindent magyarul „kitenni". Az Orbis Pictus magyar szövege az irodalmi norma követelményének irányában abban is jó szolgálatot tett, hogy sok táj- és csoportnyelvi jellegű szót emelt be a szövegbe, és ezzel is segítette a szavak nagyobb mérvű elterjedését. Az első magyar nyelvű Orbis nyelvének elemzésével azt a célt is szolgálni kívántuk, hogy hogyan tett nagy szolgálatot a fordító a magyar nyelvnek tanítási nyelvvé való fejlesztésében is. Cikkünknek tehát a nyelvj árástörténeti tanulságok mellett tudománytörténeti tanulságai is vannak. 169