Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Király Gyula: A KISZ-szervezet a tanárképző főiskolán

nem kell, vagy éppen kevesebb erőfeszítést kell tenni a nevelés érdekében. Például a közösségek kialakítását, tartalmas megszervezését nem lehet arra bízni, hogy a hallgatók úgy is tanulják ennek kérdéseit a neveléselméletben, ráébrednek saját közösségi életük problémáinak megoldására, s automatikusan tökéletesítik is azt. Egyrészt azért nem, mert ez az intézménytípus szervezési formájánál fogva eltér az általános és középiskoláktól —, amelyekben eddig hallgatónk első benyomásait szerezte a közösségekről. A szakosítás, a tanszékrendszer eléggé szétdarabolja csoportjainkat. A csoportok eléggé tagozódó órarendje, a kötetlenebb időbeosztás stb. kevesebb objektív lehetőséget nyújt a közösségek kovácsolására. Ezek mellett legnagyobb gondot az okoz, hogy a jó közösségekről hallgatóinknak vannak benyomásaik: általános és középiskolákban már szereztek, kedves élményeket. Ezek az élmények az évek egyre gyarapodó messzeségéből egyre kedvesebbek, szebbnék tűnnek, mint a jelen, amely más formában, idősebb, meggondoltabb korban adja számukra a közösséget. A hallgató most, az, ifjúkorban sokkal inkább van egyéni erejére, képességeire, munkájára utalva, mint gyermekkorában; még nem tudja — különösen az első évben —, hogy miben támaszkodhat a közösségre. Az egyéni útkeresés, individualizálódás és sokféle egyéni állásfoglalás kialakításának szükségessége sokszor komoly feladatok elé állítja a közösség szervezőit, s az egyénekkel való sokoldalú bánásmód együtt fejlődik ki a közösség arculatának fejlesztésével. A közösségek kialakítása tehát itt sem megy varázsmódra, automatikusan. Kialakításuk pedagógiai útját ugyanúgy meg kell járni, mint általános és középiskolákban. B. PAPP JÁNOS (vö. i. m.) a tanítóképzőben a következő közösségeket különbözteti meg: Intézeti közösség: az egész intézet kollektívája. Másodlagos közösségek. Ezen belül különbözteti meg az oktatói kar kollektíváját; a hallgatók közösségét (KISZ-szervezetet); a gyakorló iskolai kollektívát és a gazdasági hivatal közösségét. Primér közösségek a 20-as létszámú KISZ-csoportok, amelyek intézményükben megfelelnek az állami csoportbeosztásnak. Ha betartjuk az ülusztrált irányú sorrendiséget, a tanárképző főiskolán a hallgatói kollektívák szempontjából a másodlagos és primér közösségeik közé be kell iktatnunk még egy fokozatot. A szervezeti forma, a szakosítás követeli meg ezt. Vagyis a fenti értelemben vett primér közösségek további megosztásáról van szó, de úgy, hogy nem a húszas csoportokat osztjuk tovább, hanem azok esnek bele a beiktatandó fokozatba. Ez a fokozat pedlig a KISZ-alapszervezet, a szakcsoport. Létszáma általában 30-40 fő. Ezeken belül vizsgálhatók a 10-15-20 fős kisebb csoportok, amelyeket nevezhetünk voltaképpen primér közösségnek. Ha az egri főiskola szervezetének megfelelően a fenti szisztéma szerint próbáljuk a közösségek fokozatait illusztrálni, a mellékelt sémát kaphatjuk. (L. 1. sz. rajz.) így tehát a közösségek intézeti szervezettséggel párosuló rendszere 42