Az Egri Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 1965. 2. köt. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis ; : Nova series ; Tom. 3.)

Dr. Pelle Bála: Gondolatok a tanárképző főiskolák hallgatói körében végzendő pártépítő munkához

ményben megvalósult forma — megejtett taggyűlések közül azok, ahol a II. évesek jellemzését beszélik meg a kiszesek. A tapasztalat szerint ezeknek értéke a pártépítő munka szempontjából felmérhetetlen. A tanári pártcsoportoknak ismerniök kell ezeken a formákon kialakult anyagot. Meg kell oldaniok azt, hogy egy-egy ilyen fiatal további életútját, fejlődését egyegy kommunista tanár is figyelemmel kísérje. A megbízott kommunista több alkalommal találkozzon vele, „törődjön" a hallgatóval, szinte „barátként" beszélgessenek (ezzel azt akarjuk mondani, hogy igen komoly elvtársi kapcsolat alakuljon ki közöttük). A kommunista tanár így még közelebbről megismertetheti a hallgatóval a párt eszméit, munkáját, harcát stb. Közelebb viheti őt a pártmunka lényegéhez, a mindennapi események helyes értékeléséhez. A tanár eszmei felfogásával, reális, értékelésével, szilárd helytállásával, a jövőt illető derűs optimizmusával a hallgatóban is erősítheti ezeket a tulajdonságokat. A pártcsoport előtt egy-egy párttag nevelő legyen felelős azoknak a fejlődéséért, akiket a párttagságra készítünk elő. A pártcsoport és a pártszervezet így tudja figyelemmel kísérni a fiatalok kommunistává válását. A hallgatók közvetlen környezetükben állandóan keresik azokat, akiket példaképnek tekinthetnek, akikhez hasonlítani akarnak. A kornak megfelelő eszmény csak hús-vér ember lehet, akitől kritikus pillanatban meg lehet kérdezni: „Te mit tennél a helyemben?". Ez lehet történelmi személyiség, nagy ember, emellett nagyon sok esetben ma élő egyszerű egyén. Olyan személy közül választanak példaképet általában fiataljaink, aki „a gondok súlyától nem megtörik, hanem edződik", „aki a bennem levő kérdésekre tud választ adni", aki „becsületes, soha nem hazudik, bármilyen kegyetlen is . . . az igazság, kimondja". Ha ez a példakép a kommunista tanárok közül kerül ki, hozzájárulhatnak ahhoz, hogy hallgatóink a kommunistákban találják meg ezeket az értékeket. A kommunisták pedig nem téveszthetik el egy pillanatra sem szemük elől, olyanoknak kell lenniük, hogy ezt hallgatóink meg is találják bennük. Segíteni kell tehát a fiatalokat. Az idős kommunisták is hű társak segítségével váltak a kommunista mozgalom aktív katonáivá. Őket is nevelte valaki. Nem támasz és tanácsok nélkül járták be az utat, amely tele volt tettekkel, győztes ütközetekkel. A mostani fiatalok sem lehetnek útmutatás, példaadás nélkül, csak a maguk erejéből nehezen vagy egyáltalán nem válhatnak igazi kommunistákká. Türelemmel és szeretettel kell átadni nekik a gazdag tapasztalatokat, hogy sajátos jellemvonásaikat sikerrel ötvözhessék egybe a harcok veteránjainak alapvető kommunista erényeivel, b) A tanári pártcsoportok ilyen munkája mellett a hallgatók párt-