Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2008. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 35)
Papanek Gábor: A felsőfokú végzettségűek tudás-vagyona és a munkaerőpiaci igények Észak-Magyarországon kutatás célja, módszerei
A felsőfokú végzettségűek tudás-vagyona és 13 valamivel több, mint 2000 szervezethez. A célcsoportot rétegzett mintavétellel választottuk ki (a szükséges adatok elsősorban a kamarai, esetenként cégbírósági nyilvántartásokból származtak).' Megkeresésünkre összesen 164 cégtől kaptunk választ, ami a felmérésben részt vevő szervezetek számának 7,9%-a. Az egyes kérdésekre adott értékelhető válaszok száma a kitöltők érintettségétől és a válaszadási szándékától függően ennél kevesebb, általában 137 és 160 között ingadozik (kivéve azon kérdéseket melyek csak a vizsgált egységek egy-egy csoportját érintették). Mindezek az arányok - bár várakozásainktól elmaradnak - a magyar kutatások körében viszonylag jóknak ítélhetők. Ugyanakkor a válaszok sokasága több szempontból nem reprezentatív. A válaszadók fő tevékenység (profil), illetve vállalatnagyság szerinti arányai nagyjából követik az alapsokaság jellemzőit - azaz a „minta" jelentős arányban különböző szolgáltatási ágakban működő kis és közepes méretű vállalatokból áll. Gondot okoz viszont, hogy a Heves megyei székhellyel rendelkező cégektől az alapsokaság arányai szerintinél lényegesen több választ kaptunk (több mint 75%), ugyanakkor a földrajzilag legnagyobb súlyú Borsod-Abaúj-Zemplén megyei válaszoló cégek súlya mindössze 18%. Ennél is jelentősebb hatást gyakorol az eredményekre, hogy válaszadók 40%-a kifejezetten high-tech jellegűnek minősítette technológiáját, s magas minőségűnek termékeit, a minta ezen (az alapsokaságénál kedvezőbb) jellemzője növelte ugyanis a magas képzettségi szintű, műszaki, informatikai szakirányú diplomások keresletének a felmérés által kimutatott súlyát. Tapasztalataink szerint azonban a felmérési eredmények - a reprezentativitás e hiányosságai ellenére, kellő óvatossággal, így a hasonló jellegű kutatások eredményeivel összevetve - többnyire lehetőséget adnak az eredmények általánosítására. A kérdőívek feldolgozása során is egyszerű módszereket alkalmaztunk. Kiszámoltuk a kapott válaszoknak a válaszlehetőségek szerinti megoszlását, illetve e megoszlásoknak létszám-nagyság, ágazatok, régiók, növekvők ? A módszertani szakérők szerint a korrekt mintavétel a (nem teljes körű) empirikus felmérések megbízhatóságával kapcsolatos kulcs-fontosságú követelmény. „Ha általánosítani akarjuk a felmérési eredményeket, akkor az alapsokaság megvizsgálandó részét a statisztikai elmélet szerint kell kiválasztani. Merőben hibás eljárás, ha önkényesen választjuk ki az eseteket" - idézi Moser [1958]-t az. elmúlt évszázad harmadik harmadában metodikai bibliaként funkcionáló Cseh-Szombathy-Ferge [1971] cikkgyűjtemény (83. oldal). A szerzők többnyire a valószínűségi - a mintába kerülésre az alapsokaság minden egyedének egyforma esélyt adó - mintavételt tekintik továbbá a célszerű mintavételi módszernek ( Babbie i. m. 205. oldal). Az elmondottak miatt e technikái alkalmaztuk jelen felmérésünknél is.
