Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2007. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 34)

Szép Beáta: A gazdasági-jogi szakfordítás problematikája

320 Bereczné Szép Beáta Bevezetés Az alábbi tanulmányban a versenyképességet, valamint a regionális versenyképességet elősegítő nyelvközi kommunikáció egyik fajtáját, nevezetesen a szakfordítás, konkrétabban a gazdasági-jogi szakfordítás problematikájának szemléltetését tüztük ki célul. A nyelvközi kommunikáció és a versenyképesség kapcsolatáról az 1. fejezetben, az alapfogalmak tisztázása során lesz szó, itt említjük továbbá azokat a sajátosságokat, amelyek relevánsak a téma szempontjából, s amelyek egyben a kommunikációnak az idevágó, szűkebb értelmezési lehetőségét is megadják. A 2. fejezet foglalkozik a fordítások speciális körével, az ipari környezetben végzett szakfordításokkal, ezen belül bővebben a jogi szakfordítások specifikumaival, majd a 3. fejezet tárja fel azokat a problémákat, amelyekkel az ezen területen végzett fordítás végzőinek szembe kell nézniük. Fontos megemlíteni, hogy a tanulmány térbeli korlátai miatt most elsősorban a szókészletet érintő problémákra koncentrálunk, melyekre a konkrétan a gazdasági jogi szövegekkel foglalkozó 4. fejezetben említünk megoldási lehetőségeket. 1. Alapfogalmak 1.1. Versenyképesség A rendszerváltás utáni Magyarországon a gazdasági életben is számos új fogalom került be a köztudatba, melyek többsége hamarosan meghatározó jelentőségűvé vált a hazai gazdasági élet minden szereplője számára. Ezek közül az egyik legkiemelkedőbb a versenyképesség fogalma. Mit értünk versenyképességen? Lengyel Imre meghatározása szerint: „A versenyképesség (

competitiveness) gyakran használatos közgazdasági kifejezés, mind vállalatok, mind országok elemzésekor régóta széles körben előfordul, általános értelemben a piaci versenyben elért sikerhez kapcsolódik. Vállalatoknál a piaci versenyre való hajlamot, készséget, a piaci részesedés és jövedelmezőség növelését, az üzleti sikerességet, a tartós versenyelőnyöket jelenti. Nemzetgazdaságok esetében a nemzetközi versenyben való sikerességet, az exportpiaci részesedést, a pozitív külkereskedelmi mérleget, a növekvő kibocsátást stb. értik alatta" (Lengyel [2000] 40. o.). Jelen tanulmány szerzője nem közgazdász, így a fenti definíciók helytállóságának megítélését a téma szakembereire bízza. Itt csupán a meghatározást továbbgondolva szeretnénk rávilágítani a versenyképesség (a regionális versenyképesség) és a szakfordítások, ezen belül is a gazdasági-jogi szakfordítás kapcsolatára. A fentiek értelmében, azokból kiindulva tehát elmondható, hogy a versenyképesség szempontjából az üzleti sikeresség releváns. Ennek a sikerességnek természetesen számos összetevője van, melyekkel itt most nem foglalkozunk. Van azonban két, a témánk szempontjából döntő fontosságú tényező, amely a 21. században nélkülözhetetlen a siker eléréséhez: az egyik az információ (az információ megszerzése, „birtoklása"), a másik pedig az információhoz kapcsolódó, és egyúttal annál tágabb értelmű kommunikáció. Ezekről lesz szó a későbbiekben. Mielőtt azonban tovább-