Az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei. 2005. Sectio Scientarium Economicarum et Socialium. (Acta Academiae Agriensis : Nova series ; Tom. 32)
Dr. Szlávik János: Fenntarthatóság — regionalitás
DR. SZLÁVIK JÁNOS Fenntarthatóság - regionalitás A fenntartható fejlődés és a versenyképesség értelmezése A fenntartható fejlődés A fenntartható fejlődés (sustainable development) értelmezése sokrétű, amiben szerepet játszik az is, hogy ki (kik) milyen összefüggésben, milyen törekvéssel foglalkoztak a fenntartható fejlesztéssel. Arról nem is beszélve, hogy a fenntarthatóság számszerűsítése, minőségi-mennyiségi, időbenitérbeni jellemzése sem könnyű feladat. Az általunk a későbbiekben ismertetett háromféle értelmezés közül kettő (gyenge ill. erős fenntarthatóság) széles körben ismert. Kevéssé ismert és kutatott viszont a „környezeti fenntarthatóság", holott ez utóbbi a jólét és a stratégiai versenyképesség szempontjából különösen meghatározó. A fenntartható fejlődésnek mind stratégiai programnak a minimális célkitűzése azt jelenti, hogy az adott tevékenységgel legalább ne rontsák tovább a helyzetet, lehetőséget adva ezzel a jövő generációknak a mainál nem rosszabb feltételekből való kiinduláshoz. Ez utóbbi olyan célkitűzés lehet, ami széles körű egyetértésre és támogatásra számíthat. Az egyetértéstől azonban ma még nagyon távol vagyunk. Fontos annak bemutatása és bizonyítása, hogy a fenntartható fejlődés hosszú távú előnyei jelenbeni érvényesítésének lehetnek jártható útjai és módjai. A fenntarthatóság értelmezésében vitát vált ki az a kérdés, hogy milyen mértékben helyettesíthető a természeti tőke művi-gazdasági tőkével. (Megjegyzendő, hogy a vita hátterében is a bioszféra-gazdaság viszonyának eltérő felfogása rejlik.) Ha a fizikai tőke helyettesítheti a természeti tőkét, akkor a kettő összegét elég állandó értéken tartani. Ha azonban a fizikai tőke nem helyettesítheti teljes mértékben a természeti tőkét, akkor a fizikai tőkébe való befektetés nem elegendő a fenntarthatóság biztosításához. A „gyenge fenntarthatóság" álláspontja a természet korlátlan helyettesíthetőségéből indul ki. Az „erős fenntarthatóság" fogalma szerint a természeti javakat csak korlátozott mértékben lehet gazdasági tőkével helyettesíteni. 3
